Mágikus erőm tovább bővült: a jelek szerint már nem csak a Freeblog alá tudok sablont hegeszteni. Némi túlzással, de elmondhatom, hogy megy ez WordPress alá is. Férfiasan be kell azonban vallanom, hogy a szükséges php-alapismeretek elsajátítását nemes egyszerűséggel skippeltem, alkalmazom, amit látok, anélkül, hogy a leghaloványabb lila segédgőzöm lenne róla. Valahogy mégiscsak alakul a dolog.
A Freeblogos adatbázis átszippantása például a Farmról történt, az új netbookom miniatűr, ámde tökéletes minőségű képernyője előtt görnyedve; mindösszesen ötször kellett nekifutnom az import-varázslatnak, mert az utolsó pillanatban mindig becsúszott valami apró szintaktikai hiba, ami aztán szőnyegbombázásszerűen tette tönkre addigi erőfeszítéseimet.
A szokásos hosszúhétvégézés egyébként az ugyancsak szokásos, számomra elég kellemes táncrend szerint telt: mérhetetlen mennyiségű lustálkodás, némi kis tábortüzezés-szalonnasütés (szalonnasütő addikt vagyok, orvosi receptre előírt fogyókúra ide vagy oda), kirándulás Kathy nagybátyjának vezetésével, egy kis jelzésértékű fotózás, inkább csak a rend és lelkiismeretem megnyugtatása kedvéért.
További elementáris erejű relevációt jelentett számomra, micsoda elképesztő különbségek vannak egy sportpálya és egy tóparti futóösvény között. Kathyvel most már tényleg komolyan futunk, némi médialejátszós segédlettel ugyan, de sikerül megütnünk a 40 percet. Neki is vágtunk a szokott tempónkban; az összeomlás a huszadik perc végére következett be. Már jópárszor körbesétáltam ezt a tavat, de egyszer sem tűnt fel nekem, hogy ilyen irgalmatlan mennyiségű szint van ezen a rövidke útvonalon. Az ösvény amúgy nem csak függőlegesen, de vízszintesen is hullámzik, gyakorlatilag nem volt olyan lépés, ahol a lábam ne bicsaklott volna valamilyen irányba. Másnap azonban szolidabban kezdtem, nem engedtem magam elszállni a zenével, 41 perc alatt össze is jött három egész kör meg még egy kicsi, és még csak belesétálnom sem kellett.
Azt hiszem, eljött az ideje, hogy közzétegyem a futó-setlistemet, amit alapos, tudományos mérlegelés után állítottam össze.
- Don’t Let Me Be Misunderstood (Kill Bill soundtrack)
- Heavy Fuel (On the Night)
- Come Out and Play (Smash)
- Lady Writer (Communiqué)
- Los Lobos (Desperado Soundtrack)
- What a Day (King For a Day — Fool For a Lifetime)
- Jennifer Lost the War (Offspring)
- L.A.P.D. (Iginition)
- Gotta Get Away (Smash)
- Of Wolf and Man (S&M)
Pont ott pörget, ahol kell; pont ott állít be egyenletes, kemény ritmusra, ahol kell. Az eleje egy szép hosszú bemelegítés, a vége egy minden maradék energiát kiszippantó, őrült hajrá.
A tavi útvonal amúgy életem első futócipőjét is szétkapta, úgyhogy holnaptól egy akciósan vett, de valódi Pumában nyomom. Remélem, magától fut, vagy valami.