Hát b…a meg! Hogy az ember kétszer vegyen rossz hajfestéket! Hát ez már több a soknál! Oké, törődjünk bele, és kész. Egyszerűen az Univerzum akarja, hogy sötétebb legyen a hajam, mint azt is hogy ne vegyek cipőt. Még egyet ne.

Szóval úgy egy hónapja kinéztem egy cipőt… vagyis inkább megláttam egy cipőt, és felkiáltottam hogy ez nekem KELL! Ilyen ritkán van velem, és ha megtörténik akkor az kell és kész… nincs mese. Az élet nem lesz szép kerek, ha nem kapom meg azt ami nekem kell. Elindultam hát az aznap kapott fizetésemmel hogy megszerezzem az álom cipőt. Be a boltba. Boltban lenni sokan. Nyüzsögnek, mint egerek az egerekkel teli dobozban… jó, hát felhajtok egy eladót, mert a cipőt bizony sehol sem találom a kirakaton kívül. Eladó sajnálkozva közli velem a hírt:

– Az sajnos elfogyott.

Óriási csalódás. Vagy egy hónapja epekedtem a cipőért. Legyen.

– Valami alternatíva a megszerzésére? – kérdezem én.

– Jöjjön vissza kedden, hátha kapunk utánpótlást.

Kedd… egy hónapot vártam… a fene se fog keddig várni. Másnap délután úszni voltam, gondoltam jó apropó arra hogy az úszás előtti időt az Árkádban töltsem el, a bolt hálózat egy másik állomásán. Ha A-ban nincs, majd lesz B-ben. Be a boltba. Körbeszaglászok, sehol sem látom. Eladó megkérdez, eladó céltudatosan elindul egy polc felé, és leveszi róla A Cipőt. Szemem szikrákat hány a boldogságtól, aztán vissza a földre. A cipő történetesen 41-es. 38? Esetleg? Jeges tekintetű eladó kisasszony mélyen elgondolkodik, bemegy a raktárba, kijön a raktárból, számítógépen keres néz, néz, néz (vérfagyasztó élmény)… nincs.

– Máshol próbálta már? A-ban azt írja még van négy db 38-as.

– Nincs nekik egy sem – mondom. – Onnan jövök.

Kisasszony kedves és elszánt. Felhívja a bolt összes állomását, miközben én „türelmesen” toporgok miután konstatálom, hogy semmi egyéb nem érdekel. Röpke fél óra elteltével mindenhonnan visszajeleznek: 38-as álomtopán sehol sincs.

Game over!