Jó rég nem tartottunk már házibulit odahaza. Amióta Kathy ide telepítette a főhadiszállását, elvben még egy igazi nagyobb szabású bulink sem volt, csak kisebb baráti vacsorák. Tegnapra sikerült egy egész jót összerittyenteni, és végül minden rendben alakult.

Pénteken betegállományban voltam, némi elhagyás miatt, és a doktor néni javaslata az volt, maradjok otthon szerdáig, de ha muszáj — és mint tudattam vele, muszáj –, akkor hétfőn már bemehetek, feltéve, ha nincs semmi komplikáció. Na meg megszórt egy kis gyógyszerrel.

Este már javában készültünk is a bulira lelkileg, volt egy bevásárlás, én meg leselejteztem a szennyhalmot az íróasztalomról. Rendbe raktam a CD-imet is; sok rég nem látott kincs előugrott mindenféle címkézetlen dobozokból, de immáron rendb van. Este még meg is főztem, amit előre meg lehetett.

Hosszas hezitálás után az „Amerikai Tésztaparti”-verziójú bulit választottuk, bár a carnonara szószt végül a hagyományos receptem szerint készítettem. De voltak amerikai húsgombócok, szalámis-paprikás mártás, ezek mind original olasz-amcsi receptek voltak, akárcsak Kathy pestója, ami többek szerint az est fénypontja volt. Ha már sajt, legyen kövér, szóval háromfélét is beszerváltunk. Végül a terv szerint fogygott minden, szóval nem panaszkodhatom, bor annyi fogyott, mint máskor, és ezúttal még egy fehérbor-különlegességgel is elő tudtam rukkolni.

A Kathyvel már alaposan bejáratott társasjáték is egész jó szórakozásnak bizonyult, az utolsó Tryházibuli óta jelentősen megújult társaság körében. A régi gárdát csak Csabi és Balu képviselte, újként csatlakozott a Vacskamati-házaspár, illetve Chloé is. A körülmények érdekes összejátszása folytán veszíteni egyszer sem vesztettem. Egyszer lényegében Kathy játszott helyettem, azt egész szépen meg is nyertük, mialatt én az utolsó simításokat végeztem az utolsó fogásokon; másodszorra az újonnan befutott Csabival voltam, de a végén csak sikerült magunknak összekapirgálnunk magunknak egy második helyet, mindenféle ellenséges intrika dacára.

Mivel a vendégek távozása után mi még eléggé a topon voltunk hangulatilag, egy kis ponyvairodalmi bemelegítés után simán megnéztük még a Matrix:Reloaded-ot, ami szerintem még mindig egy mestermű, a hetek óta fanyalgó Kathy az utolsó fél órát pedig ülve és előregörnyedve nézte végig. Hehehehe.