Ismét új számítógéptől írok bejegyzést. Egy minatürizált laptop, ma kaptam a meglepően fehér szakállú Kun-szun Lungtól. Meglepően jó teljesítmény,pici képernyő, pici billentyűzet, és döbbenetesen funkcióra szabott GUI. Ezek az első benyomásaim, már a parancssort is láttam villogni, de a teljes funkcionalitáshoz, azt hiszem, még tanulnom kell egy kicsit a kezelést. Mindenesetre egy ilyen helyzetben baromi jól jönnek a mindenféle webkettes megoldások. Mintha egy internet-kávézóban ülnék a saját lakásomban (persze nem is az itthoni használat lesz az elsődleges cél).

A sajtótájékoztatót egy isten háta mögötti katonai támaszponton tartották, lévén, hogy a kérdéses projektnek némi katonai vetületei is vannak, és az egyenruhások mindig is szerettek villogni a securityjükkel. Többszörös beléptetés, géppisztolyos-kutyás őrökkel őrzött park, félig földbe süllyesztett, kocka alakú bunker főépület gyanánt, a tákékoztató helyszíne pedig egy katonai oktatóterem volt. Így saját asztalom volt, saját ásványvíz- és pogácsakészlettel, lehetett normálisan jegyzetelni, meg minden.

Hazafelé összefutottam Kun-szun Lunggal, visszafelé beugrottam édesanyámhoz, hinteni egy kis vezeték nélküli hálózatot, aztán már mentem is haza. Közben telefonáltam egyet Christopher Prücsökkel, aki már nem sírja el magát, ha meghallja, milyen egy tukán hangja. Mert amikor először prezentáltam neki, bizony, elpityeredett ijedtében.

Már cseteltem is egy sort Baluval az új gépemen, szóval azt gondolom, bizonyos mértékig azért felavatottnak tekinthető.