Ez könnyen ment…

kzt | | | 2008., augusztus 09., 20:14 | | |

– „ÖN a Solaris Internet szolgáltatót hívta” – búgja egy hang, nyomatékosan beleordítva a telefonba hogy ÖN.
– „ÖN” – morogja Try – ÖN. Nem a melletted ülős narancssárga nyúl, hanem ÖN… – fogalmazza meg – érzésem szerint kissé szarkasztikus – megjegyzését a gépies hangra.

A lényeg a pénteki napomban rejlik. Talán éppen ezért szürcsölünk most épp jégbehűtött pezsgőt, vagy talán mert nyár van, és csak úgy jól esik.

Azt kell hogy mondjam, már hónapok óta tervezgetek bizonyos fizetésemelés kérést a főnökömnél, de mindig találtam okot arra hogy mért ne menjek oda hozzá. Péntek délutánra fogytam ki az okokból, amikor már három napja egyedüli grafikusként vittem a cég dolgait, mivel kedves társaim leléptek nyaralni. Ez utóbbit egy cseppet sem bántam. Ez alatt a három nap alatt pedig rájöttem, hogy mennyire imádom ezt csinálni, és minél hosszabb volt a reggeli itinerem, annál vidámabban indult a nap, azzal a lélekmelengető gondolattal, hogy megint rengeteg dolgom lesz. És volt is… minden munkára, amit csináltam csak pozitív visszajelzéseket kaptam, a kollégákkal való együttműködés gördülékenyen ment, és szórakoztató volt, a teherbírásom pedig feltűnően jó. Egyszóval elégedett voltam magammal, és a pozitív visszajelzésekkel. Ezzel a lendülettel be is grasszáltam délután a főnökhöz, vettem egy mély levegőt, és a remegő hangomat, hogy én ugyan szeretném kérni, hogy a teljesítményem alapján legyek megfizetve… de mielőtt még ezt kimondtam volna, a főnök már széles mosollyal az arcán sajnálkozott, hogy mennyire sajnálja hogy még nem készült el a jelentős fizetésemelés kérvényezésemről szóló kis hivatalos papír, hogy most az orrom elé tolhassa. Meg, hogy megérti az igényeimet, és ha valaki, hát én igazán megérdemlem. Mindezt végül tíz percnyi dicséret követte, amitől pipacs piros lettem. Végül büszkeségtől dagadó mellkassal, és széles vigyorral távoztam az irodából, egy „ez aztán könnyen ment” megkönnyebbülés sóhajjal.