Elkerített Város

Csak úgy mondom: Vacskamati előre megmondta.

Kissé uprgrade-re szorult már a gépem grafikus interface-e, amikor azonban belekukkantottam a ház belsejébe, kiderült, hogy itt maximum mindenféle kőkorszaki kártyák jöhetnek szóba, mert tisztességes slot, az nincs az alaplapomban. Elmentem hát egy használt alkatrészeket foglalkoztató boltba, vettem alaplapot. Igen ám, csakhogy otthon kisült: az alaplap meg a CPU nem igazán kompatibilisek egymással — a boltban pedig kiderült, hogy az új CPU-nak bizony új hűtés is kell. Az új alaplapnak meg új táp. Nosza.

Hazamegyek, erre kisül, hogy a régi ház, az új tápegység és az új CPU-hűtés, így, ebben a hármasban teljesen inkompatibilis egymással. (A tisztesség kedvéért azt hiszem, itt kell megjegyeznem, hogy a boltos a legelső alkalommal felajánlotta, hogy ad nekem egy kész új konfigot egész jutányos áron, de akkor én még azt gondoltam, hogy ezzel keletkezne egy rakás számítástechnikai szemét, amit nem akarok.) No mindegy, azért összeraktam, úgy, hogy a tápegység a padlón volt, a ház mellett, onnan nyúltak fel a kábelek. Bekapcs, se kép, se hang. Szétszerel, összerak, se kép, se hang.

Vissza a boltba, kiderült, hogy ez az alaplap meglehetősen érzékeny a memóriára, így új memóriamodult is kell bele venni, de csak úgy lehet, hogy belepróbálgatjuk, melyiket eszi, melyiket nem eszi. Találunk megfelelő modult, az belemegy, hazamegyek, összerakom, végre megy, persze házam, az még mindig nincs, szóval marad a fenti Lain-feeling.

Közben meglett az áhított grafikus adapter, csak éppen játszani nem lehetett vele, össze-vissza szemetelt folyton. Hosszas levelezés a gyártóval, a világmindenség összes tesztjét lefuttattam, mire kiderült, hogy igen, tényleg, ezer százalékig tuti, hogy a grafikus chipsetben van a hiba. Csere.

Összevadászok egy megfelelő házat — a megfelelő jelen esetben a “stabil építésű, jól szerelhető és nagyon olcsó” szinonímája. A világ végére kell érte elmennem, de aztán csak itthon van, egy fél napig még gyűjtöm a lelkierőt, majd ismét szétszedem a gépemet atomjaira, ismét összerakom, immáron az új házban, és most végre csönd van és nyugalom.

A bejegyzés trackback címe:
http://walled.trychydts.hu/index.php/2008/07/3287604/trackback/

|||

© Trychydts & Kathy Zoei Torrance
A blogot Wordpress motor hajtja. A legördülő menük a CSS Menu Generator segítségével készültek.

Switch to our mobile site