Elkerített Város

Az igaz hogy a másfél hétig húzódó betegségem miatt sztornóztuk a kosarazást Try-vel, ma mégis nyúzott voltam, és nyakizomlázzal küszködtem. Amikor már vagy századszorra dörzsölgettem az irodában fájó nyakamat az asztalra borulva világosodtam meg: azannya! Ez bizony vidámpark utóhatás! – a megvilágosodás után már vigyorogva dörzsöltem tovább fájó nyakamat az asztalra borulva, és még csak nem is bántam.

Szóval először is köszönettel tartozom Morwennek, aki volt oly kedves és kitalálta ezt a klassz kis murit (no meg gratula is neki! :)), másodszor meg megadta a kezdő lökést egy vidámparki partihoz, amit ugyan mi is tervezgettünk Try-vel régóta, de vágyakozó sóhajoknál sosem jutottunk tovább.

Indításként legurítottam gyerekkorom – és felnőttkorom – legkedvesebb, legdrágább, legfinomabb italát, amelytől mai napig könnybe lábad a szemem a gyönyörűségtől, ez nem más, mint a: kivis jégkása. (Ezen dolgok listáján fellelhető még a vattaczukkor, és a lángos is – habár ez utóbbihoz könnyebb hozzáférni, mint az előző kettőhöz, tehát nem olyan nagy kuriózum).

Jégkásázás után nem is teketóriáztunk tovább belevetettük magunkat végre az adrenalin turmixba. Az idő fantasztikus volt az alkalomhoz. Nyári meleg, kellemes szellővel, néha szemerkélő esővel, de állandóan sütő nappal – szóval tökéletes :).

A játékok pedig… nos, be kell vallanom hogy sosem voltam az a beszari alak. Amikor azt meséltem Try-nek hogy anno gimiben az volt a galeri szórakozása hogy bepiálva ugráltunk a tízemeletes panelek tetején egyikről a másikra, valahogy eltorzult az arca – én pedig csak akkor fogtam fel hogy talán nem mindenki csinálja ezt tizenévesen… hogy a hídkorláton való sétálgatást ne is említsem. Később is csak azért fogtam magam vissza, mert egy ismerősöm hasonlóan bevállalós cselekedet miatt zuhant le egy épület tetejéről hét méter magasról… ezek után visszafogtam magam. Már csak kerítésekről ugráltam szaltókat, de amikor kibicsaklott a lábam akkor végképp felhagytam ezzel az életmóddal. Viszont Try ápolt anno, ezért szépen meggyógyultam.

A pörgő forgó gépek láttán aznap ismét megpezsdült a vérem, mint valami ragadózónak akit évekig nyúlkajával etetnek, de végre megérzi a friss hús szagát. Kész bekattantam. Mindent! Mindent akartam! Minél parásabb, merészebb, veszélyesebb annál inkább! Imádom! Szóval végigzongoráztunk minden pörgő forgó zuhanó vagy éppen vizes dolgot mindaddig, amíg nem kezdett el forogni velünk a világ. De hányás helyett inkább krémfagylaltba öltünk világforgásunkat.

A retro gépek külön gyönyörködtettek minket. Még este is fecsegtünk a meghitt kis hangulatukról Try-vel. Összességében egy klassz nap volt… ami folytatódhatott volna még, ha Chloé-val tartunk a házibuliba, de túl nyúzottak lévén inkább a haza utat választottuk. Záróakkordként csak annyit mondanék: még ilyent! :)

A bejegyzés trackback címe:
http://walled.trychydts.hu/index.php/2008/07/3248991/trackback/

|||

© Trychydts & Kathy Zoei Torrance
A blogot Wordpress motor hajtja. A legördülő menük a CSS Menu Generator segítségével készültek.

Switch to our mobile site