Megírom már azt a bulit…

Trychydts | | | 2008., május 07., 15:11 | | |

Szóóóvaaal, az úgy volt, hogy tanfolytunk Baluval, nekem meg magyarázat közbe’ folyvást rezgett a zsebemben a névnapi mobilom: ikipszilon vagyok, tudom, hogy három óra múlva esedékes az asztalfoglalásod, de tojok a fejedre, és bár megígértem, mégse megyek bulizni. Ye. A végére már rám is jött valamilyen melankolikus rezignáltság, de hát velem volt a jádenyulas haver, abból olyan mély depresszió sose lehet, hát elkezdtünk ketten billiárdozni, még előtte mindenkit elküldtem valahová, aki ígérte, de nem jött el.

Aztán belibben Kloé és Cathy vagy Chloé és Kathy, mindig összekeverem, szóval, belibbentek, Kathy a sláger-koktélruhában, Chloé meg a szokásos nindzsaruciban, szerintem másban nem is tudna bulizni. Bevettük őket is a partiba; aztán jött algi, akit nagy megkönnyebbüléssel fogadtam, mert így legalább benne nem kellett csalódnom. Na, kábé meg is vagyunk — gondoltam magamban.

Meglepetés-szériát Morwen kezdte, ez a nagy teatralista, Percyvel kiegészülve, akit nem láttam már vagy százezer éve, de a jelek szerint mégis él, mi több, nemhogy él, még meg is van egészen jól. Morwen hozott nekem kokainos tortát, persze nem bontottam fel, naná hogy nem, aki kokaint vesz nekem születésnapomra, az számítson rá, hogy majd csak odahaza zabálom be, vacsipótléknak, meg másnap majszolgatom, táplálékkiegészítő gyanánt.

Aztán egyszer csak nalyo is ott volt, akinek már tényleg nagyon örültem, mert nagyon kriptikusak voltak a levelei, amiket írogatott ezzel kapcsolatban, és abban az időpontban már úgy voltam vele, hogy akkor az „igen” az éppen „nemet” jelentett a yinyang aktuálisch állása szerint.

Csak úgy jelzem, hogy ekkorra már abszolút sikeresen legurigattam egy korsó sört, pedig nekem az sose az a gurigatós ital, még mindig csak úgy kóstolgatom, nem merem elihinni, hogy szeretem. Aztán kólát ittam meg ásványvizet, addigra már nem voltam depressziós kicsit se. Aztán éppen felfelé tartottam, Kathynek segíteni leadni az újabb rendelést, amikor kivel futok össze? Sose találjátok ki, de Liegia is lenézett. Mit lenézett, ott maradt végig a lelkem, ilyen kellemes meglepetés már vagy két órája nem ért akkor. Gyorsan meghívtam egy vodkanarancsra, csak hogy interiorizáljam benne a Try-buli feelinget. Billiárdozni, asszem, sose volt hajlandó, ami viszont nem volt hézag, mert mások meg nagyon akartak. Aztán szépen sorban nyertem nalyoval szemben kétszer, meg Morwennel szemben is, és akkor már menni kellett haza, amit sajnáltam, mert ilyen jól már nagyon régen éreztem magam.

Amikor odamentünk, éppen arra gondoltam, hogy akkor a bulitevékenységet mostantól Barrytownra korlátozom, hazafelé meg inkább az járt a fejemben, hogy ha ekkora banzájt tudok rittyenteni úgy, hogy Vacskamatiék Egyiptomban vannak, Zso vidéki kiküldetésen, Mr. Eve és Mrs. Joseph Tükörországban szerencsevadásznak, Csabi meg beteg, akkor olyan nagy gáz mégse lehet. Hiszen már csak ezek a hiányzók se igazán férnének el Barrytownban. Azért odahaza jelentősen átfazoníroztam azt a listát, mintegy szimbolikus voodoo-jelleggel.

Még leparkoltuk Liegiát Kathy apartmanjában, utána nyomás haza. Már nagyon vártam a kokainos tortámat.