Az irodámban ülve, így tini musicalt hallgatva – és beleszerelmesedve – valahogy rám tört a vakáció elôtti utolsó péntek feeling. Jó, jó, attól függetlenül, hogy maga a musical is errôl szól… szóval ebbôl ki lehet találni, hogy Try miért emlegette annyira azt a musical dolgot. Mondjuk mert én amíg a kortársaim az aktuális popra voltak rákattanva fagyiként olvadozva a nyálasabbnál nyálasabb fiúbandáktól, én háborús musicalekre, és az instrumentális film ill. rajzfilm zenékre buktam. Ebbôl a betegségbôl már próbáltam kilábalni, de nincs gyógymód. Mai napig függôségem van tôlük. Hmm… és egyáltalán nem bánom. Habár ez Try zeneizlésösszehangolási kezdeményezésében még problémát jelenthet. Hátha sikerül megszerettetnem vele a musicalt :DDDD. Soha! Talán az instrumentális filmzenékkel még van esély…

Szóval ez az utolsó nap feeling talán abból jön hogy mára nincs semmi tenni való, úgyhogy csinálom a saját dolgaim itt az irodában. Túl gyorsan dolgozom. Hiába :).

Amit még érdemes megemlítenem, hogy ismét ellátogattam a szuper hajszobrászatba ahol Mary olyan hajat rittyentett nekem, hogy kishíján könnybe lábadt a szemem. Mégpedig azért, mert hajszálra pontosan olyan hajat vágott, amilyet megálmodtam. Respect neki! Soha mást fodrászt ne lássak rajta kívül! A frizut már két éve megálmodtam, csak ennyi idô kellett míg megfelelô hosszúságú lett a hajam, és megért a frizurához.

Ma este Try felszed meló után a limóval, és bálba megyünk Baluékkal. Bál… hát ez érdekes lesz :). Majd táncolunk. Az biztos jó dolog. Egyszer már úgyis szerettem volna kipróbálni.