Mostanában nincs szerencsém. Minden reggel, amikor leszállok a légjárgányról, hogy neki vágjak annak a tíz perces útnak, ami a megállótól a munkahelyemig tart Barnie csatlakozik hozzám. Hónapokkal ezelőtt volt egy kis összezörrenésem vele, mert úgy éreztem kileng nála a tökfej jelző, úgyhogy miután szofisztikált módszereim arzenálja csődöt mondott, bevetettem Try trükkjét, miszerint két hétig csak és kizárólag munkaügyben voltam hajlandó vele beszélni, no persze azt is teljesen közönyösen. Lévén egy olyan emberről beszélünk, aki belehalna ha 5 percig ne mondhatna valamit – tök mindegy mit, csak mondjon valamit, ha épp arról van szó hogy még egyszer ellövi azt a szar gagyi lejárt poént, ami már első alkalommal is übergáz, ciki, vagy éppen undorító volt, hát akkor ellövi azt.

Nos a két hét szadizás után, végül megtört a fickó, úgyhogy azóta tudom kezelni. Tudja hol a határ, meddig mehet el, ha rászólok befordul, hallgat rám. Azt is megtanultam, hogy hogyan tegyem számára cikivé egy-egy megjegyzését. Vicces dolog. Nos, amióta Try időben elkészül, és velem tart, időben érek a légjárgányhoz is, és egy időben a megállóba Barnie-val. No, persze ez azt is jelenti, hogy vele együtt kell elmennem a munkahelyre. Amíg mosolyszüneteltem vele, addig inkább elhúzott mellettem, és ment előttem, de amióta szóba állok vele, azóta megint velem tart. Szerencsére elég jól irányítom a helyzeteket. Pl.: ma tett egy gúnyos megjegyzést felém, ami még „vicces” is volt, csak nem a vicces fajtából, mire Zac is elnevette magát. Azt mondom Barnie-nak.

– Ez nem volt vicces.
– De hát Zac is nevetett!
– Zac nem a vicceden nevetett, hanem azon hogy mennyire hülye vagy, igaz Zac? – nézek rá szuggesztíven.
– Hehe, peeeersze! – nevet közbe Barnie, mire Zac felé fordul, és közli vele.
– Sajnálom, de most Kathyvel kell egyet értenem. A poén szar volt, te pedig hülye vagy – én meg majd leesek a székről Barnie arckifejezése látván.

Hát így telnek a napjaim. Szerencsére sosem unatkozom, a konfliktusokat jól kezelem, – már ha akad nagy néha – ami pedig a hangulatot illeti nem panaszkodom. Ám mégis, amiért elkezdtem mesélni a légjárgány megállós dolgot az a függőség. Az hogy nem tudok elszakadni a D&D világtól. Az a helyzet, hogy még utazás közben is rajtam a VR szemüveg, no meg szinte mindenhol. És, amikor vagy negyedszer is úgy kap el Barnie a megállóban, hogy VR szemüvegben nyomulok, alig koncentrálva az útra, meg az forgalomra, csak ennyit szól mosolyogva:

– Hallod, ez már beteges!

Én pedig csak annyit tudok kinyögni:

– De ez olyan izgalmas rész – és valójában mindig az, úgyhogy mintha semmit sem mondtam volna.

Talán tényleg betegesen viselkedem. Lecsatolom magamról a VR szemüveget, és beletörődöm, hogy legközelebb majd meló után veszem elő. Ma kivételesen dolgozni fogok. Egész nap.

Try tegnap megleptem egy kis autentikus francia hagymalevessel. Fincsi sajt, gőzölgő hagymalevessel, és mindez egy szépséges kerek cipóban tálalva. Volt sikerem, örültem is neki :).