Azért meg kell vallanom, iszonyatosan hasznos ám a sok apróság, amit a Cégnél megtanultam. Úgy látszik, ahol emberek dolgoznak együtt, irodákban, ott sok dolog tökéletesen ugyanúgy működik. Például.

A főnök megkéri B-t, hogy B csináljon meg valamit; ehhez B-nek C segítségére van szüksége. Ír hát egy levelet C-nek, amiben kifejti, hogy mi az ábra, és megkéri, hogy csinálja meg, amit A üzent. C csak az esetek viszonylag csekély számában csinálja meg ezt rögtön. B, ha rutintalan, kivárja, amíg A T idő múlva ismét rákérdez a dologra, és akkor B fog égni, hiszen az nem mentség, hogy egyszer szólt C-nek. B ezért jól teszi, ha felhívja C-t T/2 időpontban is. Ha van egy kis stratégiai érzéke, azt kérdezi, C megkapta-e a levelet, mintegy éreztetve ezzel, hogy a dolgok jelenlegi állása alapján már C civilizált viselkedése is kérdéses (a hangnem természetesen a legudvariasabb). Az óraműpontossággal mentegetőzni kezdő C így magától fog (T/2+N) időpontra ígéretet tenni. Ha (T/2+N) nagyobb, mint T, B-nek ekkor jeleznie kell, szintén kifogástalan modorban, enyhe sajnálkozással, hogy jó, akkor ha A rákérdez, akkor jelezni fogja, hogy C csak (T/2+N) időpontban tud válaszolni. Ekkor C ad egy újabb, (T/2+M) időpontot, ami remélhetőleg már megfelelő.

C a statisztikák szerint az esetek elenyésző részében jelentkezik (T/2+M) időpontban; B ilyenkor egy udvarias levélben figyelmezteti, hogy ha bármilyen segítségre van szüksége, hogy időre elkészüljön, a rendelkezésre áll. C ekkor az esetek elég nagy százalékában visszajelez; ha nem, ismét egy udvarias telefonhívás következik, ahol B mentegetőzve jelzi, hogy a világért sem szeretné zavarni C-t, de valamit mondania kell A-nak. Ha B-nek volt egy kis taktikai érzéke, akkor T/2 időpontban részletesen tájékoztatta A-t és D-t (D egy A-hoz közel álló, de azért semleges személy), hogy mi történt eddig az ügyben. Ha C különösen nehéz eset, tájékoztatásul C-nek is el lehet küldeni ezt a levelet, csak hogy képben legyen.

Ha B igazán rutinos, C további restsége (T-(T/5)) időpontban maga keresi fel A-t, ahol némi mentegetőzés után közli, hogy úgy látszik, nem tett eleget az ügyben, de C még mindig nem jelez vissza. A trükk persze nyilván az, hogy mind A, mind C, mind D pontosan tudják, hogy B mindent megtett, mi több, nekik észrevételeiket időben lett volna idejük jelezniük. Ebben az esetben nagy valószínűséggel A fogja kapitulációra bírni C-t.

A módszert a héten kétszer is kipróbáltam, az eredmény: két barátságos hangú e-mail, az egyik egy A-tól, a másik egy C-től, két különböző ügyben. A örül az eredményeknek, C meg a rugalmasságomnak. Egyelőre megy ez.