Bunkók, előadók, evangelizátorok

Trychydts | | | 2007., október 19., 9:48 | | |

Szívesen lennék egy keresztény szervezetben tisztségviselő, ahol fiatalokat evangelizálhatnék, olyanokat, akik még nem követtek el sok bűnt. Mindezt egy külföldi csaj bömböli egy gender-konferencián, 9380 decibeles hangerővel az egyik meghívott előadónak, aki tőle kábé három méterre ül, úgy beszélgetnek. Bár nem igazán érdekel, megtudom azt is, hogy most éppen call-centerekben keres munkát, de ezt nem akarja, evangelizálni akar.

Hamarosan bejön a mozgássérült barátja, és társalkodnak a pártpolitikáról — négy méter távolságból. Sajnos ráadásul egy hullámhosszon. E két tényező hatására a társalgás hangereje 16750 decibelre fokozódik.

A történet amúgy egy gazdasági tudományegyetem vadiúj és durván, torokszorongatóan ízléstelen és diszfunkcionális termében játszódik. A Cég azon épülete, ahol az irodám is volt anno, egy sokkal egyetemesebb és titokzatosabb környezetnek tűnt.

A buzgó evangelizátor szűnni nem akaró, agresszív, változatlan hangerejű szóáradatának „Egy a lényeg James, hogy mind a ketten hisszük az Úrjézust” csak a konferencia kezdete szab gátat. Változó színvonalú előadók változó színvonalú előadása, szakmailag korrekt prezik és kusza, követhetetlen önvallomások váltogatják egymást. Én persze jegyzetelek bőszen, sikerült a Fujinak egy megfelelő aljaztott találni a hátsó falban. Aztán, amikor már úgy érzem, képtelen vagyok tovább figyelni, egyszer csak szabadon engednek. Lehet, hogy még meg kéne hallgatnom a magát nevelési anomáliaként definiáló nő hozzászólását, de hogy őszinte legyek, sokkal jobban érdekel a wachi, amit Kathy főz nekem.

Finom, falusias kaját zabálunk és South Parkot nézünk közben. Folyton eszembe jut, milyen aranyosan játszotta Kennyt Kathy tegnapelőtt, a Truman-show vetítésen a filmklubban — még szerencse, hogy egy vígjátékról szólt a film utáni beszélgetés, így nem kellett magyaráznom, min röhögök folyton.

A hétről még az a baromállat jut eszembe, aki úgy döntött, nem fog fizetni Kathynek egy elvégzett munkáért. Sajnos esze nem volt ehhez a sajátos adós-mentalitáshoz, így a végén nem csak fizetnie kellett, de még irgalmatlanul be is égett. Ne bosszantsátok Kathyt, ha jót akartok magatoknak, a hozzávetőleges tanulság ennyi.