Akárhány nyereményjátékon részt vettem eddig, soha nem nyertem semmit. Apropó, ez nem teljesen igaz. 8 éves voltam, amikor a postás hozott egy csomagot a nevemre. Egy gyönyörű szép telefonregiszter volt benne. Japánmintás vörös bársonyborítása volt. Szóval a nyereményjátékot én nyertem, a probléma csak az volt, hogy se én sem pedig családtagjaim nem vettek részt akkor semmiféle nyereményjátékon. Szóval mi csak néztük a regisztert és nem értettük, aztán használni kezdtük, és sok-sok éven keresztül jó szolgálatot tett. Amíg szét nem rongyolódott.

Nem olyan rég kaptam apától egy e-mailt, amiben egy fotótanfolyam linkjét küldte el. A továbbképzés sosem árt. Szóval látom alul, a kis „nyerjen fotótanfolyamot” feliratot. Mondom mért ne? Megnézem, regisztrálok, aztán pár nap alatt szépen el is felejtem a dolgot. Try-vel átnézzük a kínált tanfolyamokat, zömében drágák. Én nem tudnám megfizetni őket, viszont nagyon szimpatikus mindegyik.

Vágás.

Este fekszem az ágyban laptoppal az ölemben, amikor végre rászánom magam, hogy begyűjtsem a mai adag potyameló forgatókönyvét. Lecsekkolom a mailjeimet. Nézem, nézem… mi van? Aha, aha… én nyertem. A tanfolyamot. Amit, szerettem volna, csak pénzem nem volt rá. ÉN. MICSODA? Két perc múlva már leesik a tantusz, hívom is az e-mail alján látható számot, és egy fiatal férfi megerősíti az e-mailben írtakat: a tanfolyamot én nyertem. Óhh, je!

Most akkor én örülök egyet :).