Pedig én esküszöm nincsen se fém, se műanyag implantátumom, és a bőröm sincs plasztikból! :) :) ;)

Visszatérni a Metropolisz Anime-negyedébe éjfél után, egy underground klubba furcsa élmény.

Az ötlet Cal-é volt, és most itt vagyunk. Ugyan az csak utólag derült ki, hogy gőze sem volt arról mire vállalkozott. A zene ismét gyomormozgató ruganyossággal dübörög az alagsori klubban. Egymás után tódulnak be a 14 évesnél alig idősebb animeklónok. Egy kicsit szürrealista, kicsit nosztalgikus élmény.

Kábé 16 éves koromtól 20 éves koromig forogtam ebbe a társaságban, negyedben, közösségben. A régiek egyből felismernek, köszönünk egymásnak, megjegyzik, hogy hogy eltűntem, és hogy ezer éve nem láttak. Én pedig hajnali háromkor, amikor Vien, és An-chan csókolózni kezdenek a szomszéd kanapén, konstatálom: van, ami nem változik. Ugyanaz a belterjes banda maradt, mint amilyen évekkel ezelőtt volt, csak akkor még Vien Hiu-channel csókolózott, An-chan pedig a gótikus Ichinichi-vel. Teljesen más világ ez. Amikor Cal megkérdezi, hogy milyen érzés most itt lenni, próbálom elmagyarázni neki, hogy tulajdonképpen abszolúte nosztalgikus, és átérzem a feelingét, nem érzem kívülállónak magam, mégsem tudom beleélni magam a buli szellemébe már, és nem is akarom. Ez így van jól. Örülök, hogy mindenféle hiány- és rossz közérzet nélkül tudom a falnak támaszkodva mosolyogva nézni a sok bulizót.

M. elborzadva nézi a fejleményeket. Az az érzésem támad, hogy még életében nem forgott ilyen közegben, és amikor egy 13 éves kifejlett anime-klón pórázon elvezeti előtte 12 éves párját, akivel az imént még egy másik lány csókolózott, akkor kishíján kiesnek a szemei. Mindennapi eset. Legalábbis itt az…

Dam is befut. Közlöm vele, hogy hogy megnőtt. Ez persze nem igaz. Ő is érzi, kicsit rájátszik a sértődöttre, de azért veszi a poént rendesen. Elmeséli, hogy mennyire kibírhatatlan számára a 14 évesek uralomátvétele, végül rövid fecsegés után, leülnek Meo-val a terem egyik nyugodt sarkában álló fotelbe, és magasröptű beszélgetésbe kezdenek Kurosakival, és Rukiával.

Hamarosan porondon a várva várt Visual Kei banda. Bele is vágnak. Egy darabig hallgatjuk őket, majd lepihenünk egy kanapén. Végül Try-san ölében békésen alszom vagy fél órát.