Morwen már megint szünetet tart. Nagy találmány ez a Blogszünet, néha egy-egy harakirivel ünnepelhettük meg a kedélyhullámzásait, hogy aztán sose lehessen fél évnél későbbre visszaolvasni. Így, ha megint jön a dagály, lehet megint kedvünkre válogatni az elektro-buddhista bölcsességek és szurkapiszka termékek széles skáláján.

Kis szünetet most én is tartottam, lévén, hogy a karrierem némi igazítást igényelt; folyik az egyensúlyozás a szerződéses melók elvégzése és az állandók keresése között. Utóbbi projekt sem halad rosszul, egy netállomás-operátori pozícióért folyó véres harcban már az utolsó fordulóban vagyok, három órás villámsebességű, villámdemó kódolás után. A felmérést végző admin nem tűnt elégedetlennek, amikor meglátta a semmiből rittyentett végeredményt. Hazafelé hívtak máshonnan is, hogy szívesen kipróbálnának, és még akkor ott van a Nagy, Titkos Lehetőség is, amiről egyelőre nem beszélek, csak ha lesz belőle valami.

Kölcsönkaptam Leslie fényképezőgépét. Alapvetően persze nem ez az újság, bár eddig még nem voltunk fényképezőgép-kölcsönadó viszonyban; ezúttal azonban jó oka volt rá, hogy változtasson a helyzeten. Rájött ugyanis, hogy alighanem egy kissé hülyén festene a saját esküvőjén, ha állandóan magát fotózgatná, villámként cikázva az időzítőre állított Lumix és az arája között. Amúgy én a kedves menyasszony tanúja is leszek egyben, aki viszont nem más, mint a Kölök. Esküvői ruhája is lesz, meg minden.

Édesanyám persze gigantikus lázban ég, részben a nagyanyám helyett is. Egyik nap át is rángatott a szemközti-bevásárló arkológiába, hogy öltönyt csináltasson nekem. Beálltam egy kis holo-kamrába, csináltak rólam egy 3D-s modellt, beirkáltuk, hogy milyen paraméterekkel szeretnénk öltönyt — nagyon sötét szürke, enyhe csíkozással, konzervatív-mellényes fazon –, elmentünk fagyizni, és mire visszamentünk, le is gyártották nekünk, ott helyben. Nyakkendőm is lett, mert egyesek szerint a családi örökségem nyakkendő-szekciója borzalmas. Hát kösz.

Kathy nagyon pengén nyomja ezt a D&D-t. Igaz, a megvásárolt VR-szett a legrugalmasabb, legkönnyebben programozható, legsimulékonyabb modell, amit valaha láttam, öröm rajta programozni, de Kathy viszont zseniális játékos, abszolút simán elkapja a ritmust, jól beleéli magát a dologba; és persze én is sokat fejlődtem, amióta utoljára kellett kalandokat kontstruálnom.

A farmon amúgy tényleg szuper volt, a két animált szőrpárnával is egészen jól elvoltam. Ha valaha lesz új kéró, lesz Pacal is, most már tuti.