Ott, és itthon

kzt | | | 2007., augusztus 12., 17:54 | | |

Igen, igen, tanúsítom! Minden szó igaz! Én tiltakoztam, ő mégis mosott. Aztán pár nappal később megint… pedig azt igazán nem szereti, nekem meg semmi bajom nincs vele. Ennyire azért nem vagyok fáradt :D. Sőt! Pont erről akartam írni.

Ma reggel az ágyban lustálkodva az általános iskolai élményekről nosztalgiáztunk. Egy kicsit olyan feelingem van, mintha iskolába járnék. Jó hogy nem jut eszembe vinyettát és csomagolópapírt venni a füzetekre, meg új tolltartót…

Rég volt ilyen beszabályozott, és rendszeres életem, és bevallom nem fáj. Minden porcikám remegett már az izgalomtól azért, hogy újra eljöjjön ez az időszak, mindannak ellenére, hogy a legkevésbé sem vagyok egy korán kelő típus.

Minden hétköznap hatkor kelés, esetleg fél órával később. Nyolca beérek a céghez, és kezdődik a meló. Talán én vagyok az egyetlen, aki egész nap fel sem kel a székéből, még ebédelni sem, de nem tehet róla… élvezem. Az ott töltött nyolc óra gyorsan eltelik, és csak amikor felállók a székből érzem, hogy fáradt vagyok. De megszokás kérdése, hisz egyre kevésbé vagyok fáradt a munkaidő végére.

Pénteken volt egy villanyszerelőnk, aki a mennyezeten szökkent lámpáról lámpára, hogy frissítsen egyet a búrákon. Hamar feltűnt neki, hogy már mindenki elhúzott kajálni én még mindig tartom a frontot, és munka mellett még a szórakoztatást sem vetem meg. Nem sokkal később már ott dicsért a főnök előtt, és fizetésemelést kunyerált nekem. Mókás volt. Menetközben megváltunk egy kollégától. Szóval határos időn belül nem én leszek a legújabb. Ez jó hír. Jót tesz az egónak.

Amúgy meg elköltözött az iroda. A felsőbb vezetéstől megkaptunk a 16-os szintet. Egy vadiúj feltunningolt szintet tudhatunk most magunkénak. Semmiben sem szenvedünk hiányt. Szóval végre nekem is lett asztalom. A főnök kiterítette a tervrajzokat elénk, és mindenki választhatott magának egy helyet. Ó, igen, igen! Egyből kiszúrtam, egy helyes kis kuckót… tulajdonképpen nagy kuckót. Megkaptam bele a legújabb asztalmodellt, szekrényeket, fiókot, meg hozzám vágtak egy Irodai Kiegészítők 2007-es évjáratú rohadt vastag könyvet, meg egy megrendelőszelvényt, hogy véssem rá mit akarok, és holnapra leszállítják.

Szóval kész az irodám, ahol kényelmesen, és otthonosan dolgozhatok. Mindennek tetejébe holnaptól a főnök szabin van, nálunk meg gyanítom el fog szabadulni a pokol, merthogy csinálni való meg ezen a héten gyakorlatilag nem lesz. Szóval ha már pénteken azzal szórakoztunk hogy a szalonokból felhurcibált héliumos lufikat szívogattuk, akkor mi lesz jövő héten?! :S

Egy kis itthoni pedig: Try-vel belevetettük magunkat a D&D bugyraiba, és Mayte nevű karakterem megállíthatatlanul tör előre Try kalandmester történetében. Szóval konzekvenciám szerint Try egy remek kalandmester, érdekes feladatokkal, szerinte meg én egy jó karakter vagyok, úgyhogy most örülünk neki, hogy ilyen egy hullámhosszon tudunk szerepjátékozni édeskettesben. Annyira örülünk ennek, hogy a tegnapi sok órányi játék után, nemsokára folytatjuk is. :) Körülbelül: most!