Kiejtettem kezemből a bevásárló szatyrot, elnyúltam a kanapén, hogy pihenjek egy kicsit, amikoris körbepillantottam és megéreztem, hogy nem jól van, ahogy van. Kényelmetlen érzésem elhessenthetetlenül úrrá lett rajtam, és elkezdtem bútorokat tologatni. Visszaidéztem a tanultakat; eszembe jutottak az arányok meg egyensúlyok, gondolatban felszabdaltam felkockáztam a teret, rájöttem, hogy eddig fittyet hánytam a kötelező közlekedő folyosókra és a meghitt beszélgető terekre, megállapítottam, hogy nem csoda, hogy rám tört a nyughatatlanság, itt ugyan szegény csí sem tud áramlani, tenni kell valamit!
A televízió állványa már régen szálka a szemben, ezzel kezdtem. Kirángattam a zsinórokat, feltekertem a szőnyegeket, kitelepítettem a virágállványt a sarokból betelepítettem a tévét hifistől, az állvány helyére beszuszakoltam a második komolyabb örökségemet, a bronz virágtartót, amit anno gyerekkoromban még Yodától könyörögtem ki és akkor. Megállapítottam, hogy újfent fittyet hánytam a kötelező közlekedő folyosókra a meghitt beszélgető terekre, megállapítottam, hogy itt ugyan szegény csí sem tud áramlani, tenni kell valamit!
Kigurigattam a szerencsére kerekes tévé és hifi állványt a sarokból, kiszuszakoltam az örökséget az újonnan kinevezett helyéről, visszagörgettem a tévé és hifi állványt oda, ahol eredetileg volt, visszacipeltem a bronz virágtartót a sarokba, felmostam a virágtartó és tévé és hifi állvány helyén ha már egyszer üres a sarok használjuk ki a jó alkalmat!) letöröltem homlokomról a verítéket, lerogytam a kanapéra és Megállapítottam, hogy szegény csí valószínűleg még mindig meg van szorulva valahol, itt bizony még mindig nem tud áramlani , amikoris csöngetek. Megérkezett az én egyetlen fiacskám. A kissé szétzilált környezet látva körbeölelgetett, meglapogatta a hátam és megkérdezte. mivan muterarc, belédszállt a nagyi lelke?
Tényleg. Alighanem ez történhetett! Meglátogatott egy órácskára és kiélte kedvenc szenvedélyét. Mindig fáradhatatlanul rendezte át a lakást, tologatta a bútorokat. még meg sem szoktuk így legközelebb már úgy volt, megtöltve némi ideológiával, hogy ugyebár itt a tavasz (nyár, ősz, tél) azért most így praktikusabb. de mi tudtuk, hogy mindennek köze nincs az évszakokhoz, passziózik. Aztán minden logikát nélkülözve télvíz idején tapétázás ürügyén összecsődítette kedvenc fiú unokáit és állta a koszt meg a bűzt, csak hogy lássa a kis édeseket neki tüsténkedni. Igen, nincs kétség, csak ez történhetett, mert mindeddig évtizedeket képes voltam leélni a 4 fal között úgy, hogy még a szőnyeg fekvési szögén sem változtattam. Magamtól biztosan nem őrültem volna meg. Még hálás lehetek, hogy csak ennyit huncutkodott és nem rángatott bele egy lakásfelújításba.