Kicsit azért még mindig frucsa nem macskanyávogásra ébredni, az ablakon keresztül Barrytown végtelenbe vesző lapostető-rengetegét nézegetni, nem pedig fákat és hegyeket. Vacsorára a megszokott kaját eszegetni, nem pedig elkészíteni a teknősnek szánt apróhalat görögösen, és befalni némi ad hoc sültkrumplival. A boltok is egészen mások, nem csak 3-4 darab van mindenből, azokra gondolva, akiknek nincs kedvük terepjáróval bemenni a legközelebbi városba; a pult mögé sincs sehol sem sörétes puska támasztva. Van viszont légkondi. Az éjjeli vihart is elég nehezen verem ki a fejemből — az előző napi forróság, meg esti kertben pezsgőzés után egyszer csak arra ébredek, hogy szakad odakinn az eső, orkánszerű szél fúj, a távoli hegyoldal felett pedig (ahogy azt az ágy melletti ablakból remekül látom), folyamatosan csapkodnak a villámok.

Ha minden igaz, lassan publikálódik majd a szakdolgozatom, és egy folyóirat is számít arra, hogy majd írok egy potom 50.000 karakteres tanulmányt az eddig idehaza megjelent feminista filozófiai művekről. Hahaha, gondolom, a radikális feminista motorosbandák, akikkel az utóbbi időben kapcsolatba kerültem, már most elkezdik betárazni a géppisztolyaikat. Sebaj. Majd elköltözöm pár napra a városból.

Átugrom édesanyámhoz. Szuper ám az ilyesmit leírni, tekintettel arra, hogy ha úgy amúgy szeretnék átugrani édesanyámhoz, akkor beutazási engedélyt kell szereznem, repülőgépre kell jegyet váltanom, tizenkét órát kell repülnöm, majd át kell esnem egy DNS-vizsgálaton, egy testüreg-motozáson, valamint egy teljes orvosi vizsgálaton, majd nyilatkoznom kell, halálbüntetés terhe mellett, hogy nincsenek tiltott technológiás beültetéseim. Legalábbis elvben, a gyakorlatban még sose szántam rá magam. Momentán azonban édesanyám ismét itthon lakik, légkondicionált, Sprawl-beli apartmanjában. A Kölök az esetek igen nagy százalékában ott vigyorog a kanapén, Leslie-vel egyetemben, aki ugyan nem vigyorog, de szintén nagyon kedves. Amióta a múltkor a fürdőkádban egy félperces telefonnal sikerült húsz percre lesokkolnia, azóta Kölök vigyorát mindig felszínezi valami önelégült máz. Ugyanakkor határozottan normálisabb is lett, biztos már csak ez a sikerélmény hiányzott az egészséges önélrteléséhez. Kun-szun Lung ugyan szerint ugyan kizárt, hogy a klánunkban bárki is normális legyen, de én azért már ezt a változást is pozitívnak tekintem.

Megint elértünk abba a korszakba, amikor arra alszom el, hogy Kathy számítógéppel az ölében ül az ágyon, szemén VR-szemüveg, ujján VR-kesztyű, és mindenfélét rajzolgat a levegőbe. Tiszta electro-voodoo feelingem van tőle, pedig csak rajzol. Kalapácsokat baktériumokkal.