Immáron én is a farmra vigyázók népes gárdáját gyarapítom. Még szerencse, hogy net azért itt is van, még ha nem is a Barrytownban, pláne a Sprawl-beli irodámban megszokott sebesség, csak egy kis műholdas kapcsolat, de azért jó lesz ez is. Bloody Maryt kortyolgatni egy medencében ülni, tábortűznél vacsorázni, sört iszogatni, aztán sötétben és csöndben elaludni azért messze nem olyan rossz dolog, főleg így nyáron nem, és főleg, ha nem egyedül van az ember, ugye.

Szerdán egy elég jelentőségteljes társasági esemény házigazdájaként kaphattam lehetőséget, de úgy döntöttem, erről mégsem írok ide, előbb megvárom a kiadott hivatalos sajtóközelményt. (Ha nem lesz sajtóközlemény, nem lesz bejegyzés egyáltalán. Nincs kedvem nindzsák és mesterlövészek elől ugrálni az utcán.) Addig is, ami publikus a dologból: még mindig remekül tudok ananászos-fokhagymás szójafasírtot csinálni, illetve kiderült, hogy a sarki boltban árulnak palackozott shandyt, igaz, elég speciális, bodzás kivitelben. Fine with me.

Csajszibarack segítségért kiabál a hálón, jajj, hogy lehet szép háttérszínt választani. Gondoltam, segítek neki, de amikor ráklikkelek a blogjára, sokkolódva látom, hogy még éppen csak 14 éves. Ennek a korosztálynak csak nagyon erős fenntartásokkal és csak egészen különleges esetekben szoktam segíteni. Aki informatikával a feneke alatt nőtt fel, az nyugodtan veheti magának a fáradságot, hogy utánaolvasson rendesen. Mert ha édesanyám nem érti, mi az a szelektor és attribútum, az még oké. Ha egy 14 éves nem érti, az nem oké. Értse meg először, sipákoljon utána. Még előtte az élet.