Gyönyörű, sötétkék, keményfedelű szakácskönyv — ahhoz képest, hogy milyen régi, még a lapjai is alig sárgulnak, a kötése is úgy tart, mint újkorában. Szinte el sem hiszem az 1949-es dátumot, annyira régen volt az már. De szakácskönyv, és mint szabadidős főzőembert, mindig is vonzottak az ilyesmik. Kathy látogatóban volt a nagymamájánál, ott gyűjtötte be ezt a fantasztikus zsákmányt.

Amióta nekem is kell a munkámhoz a tipográfia, azóta erre is különösen érzékeny vagyok — és ez a könyv gyönyörű. Egyetlen betűtípus (persze többféle méretezésben), de olyan szépen, ízlésesen, csodálatosan, sírnivalóan áttekinthető elrendezésben… igen, ez még Vacskamatit is felülmúlja, pedig ő aztán ért a szöveg-elrendezéshez.

Régi szakácskönyvekben (az én nagymamámtól örökölt darab is ilyen), a legmegkapóbb, legbájosabb, amikor elkezdik magyarázni, hogy milyen a modern konyha; mit hogyan érdemes csinálni, megszervezni, elintézni.

A modern konyhafelszerelés

A konyha a lakásnak legfontosabb része, nemcsak azért, mert mindennapi táplálékunk ott készül, hanem mert a háziassony idejének jó részét ott tölti. A konyha legyen világos, jól szellőztethető. Igen célszerű, ha az ablak felsőrészén ventillátort szereltetünk fel, így a gőz és a füst konnyen eltávozhat s nem tölti be sokszor oly penetráns szaggal a házat.

Világítás. A lámpa ugy legyen elhelyezve, hogy jól lássunk a tüzhelynél és a konyhaasztalnál is.

Fal és mennyezet. A konyha mennyezetét tanácsos minden évben vagy kétévenként fehérrel meszeltetni. A falakat ajánlatos valamilyen világos szinü, leomosható olajfestékkel bevonni, vagy majolika-csempékkel kirakni. A fabutorok tetszetősek, ha egy árnyalattal sötétebb szinre vannak festve, mint a falak. Ez célszerűbb, mint a fehérre lakkozott butor.

Padló. Cementpadló a legcélszerübb, mert könnyen tisztítható.

Butorzat. A kredenc vagy tálaló a legfontosabb butordarabja a modern konyhának. Célszerü, ha ugy tudjuk elhelyezni, hogy asztaltól és tüzhelytől, sőt ha lehet, a vizvezetéktől is kéztávolságra legyen, miáltal sok járás-keléstől kimélhetjük meg magunkat. Az asztal puhafábólk legyen, lapja fehér bádoggal boritva. Nagyobb konyhákban külön edényszekrény és husvágó-tőke is van. Egy ülőke, pad, zsámoly, szemétláda (lehetőleg bádog betéttel) és egy létrává kinyitható szék egészitik ki a berendezést. A szabad falterületre alkalmazzunk polcokat, hogy a helyet jól kihasználjuk s lehetőleg minden konyhaeszköz kezünkügyében legyen. Lám, az étkezőkocsik, hajók konyhája mily kicsiny s a hely ügyes kihasználásával mennyi emberre főznek benne.

Nyilván azt gondolja, aki ezt írta, hogy az ember előbb olvas szakácskönyvet, mint ahogy a konyháját berendezné — ergo a női szerep olyan, amire előre felkészül az ember, mondjuk szakácskönyv-olvasással. Vagy egyszerűen csak a didaktika megszállottjai voltak a régiek, tulajdonképpen fogalmam sincs.

Egy érdekes rész viszont, amit erősen hiányolok a mai szakácskönyvekből (pedig az édesanyámtól kapott amerikai szakácschip erről rendkívül részletesen beszél), az a hozzávalók beszerzésének trükkje. Én eléggé szeretek vásárolni, gyakorlatom is van már benne, de jól párszor megszívattak, mire megtanultam, honnan lehet megmondani ránézésre, mi a jó, mi a friss, mi a finom. Itt részletesen le van írva ez is, a bevásárlás közgazdaságtanával együtt (ne a szakácsknőt küldjük a piacra, vásároljunk magunk, vezessünk könyvet a szakácsnőnek kiadott és a kamrában tárolt alapanyagokról, és pótoljuk, ami kifogyóban van. Hihihi, alighanem az egész konyhám kisebb, mint akkoriban egy kamra (alulról is csak nagyon finoman súrolja a két négyzetmétert).

Lisztet és cukrot, ha van helyünk, ősszel vásárolhatunk egész évre valót.

Szappant egyszerre nagyobb mennyiségben vegyünk és kellő nagyságúra vágva, száraz, levegős helyen rakjuk el, hogy jól kiszáradjon. Szóda használata a vizet lággyá teszi és akkor kevesebb szappan fogy.

A jó vaj ize és szaga kellemes, nem csipős és nem savanyu. Nagyobvb mennyiségben cserépfazékba gyömöszölve tartható, szellős, hüvös helyen. Esetleg ki is olvaszthatjuk, de ekkor csak sütéshez és főzéshez jó. Nyáron a vajat jégen tartsuk. Ha nincs jegünk, a következő módon tarthatjuk el frissen: A vajat porcelán tálacskában egy nagyobb, vizzel telt edénybe helyezzük. Erre egy elég nagy virágcserepet boritunk, amely beföldi a tálacskát és érinti a vizes edényt. A lukacsos virágcserép magába szivja a vizet, a párolgás hidegen tartja a vajat. A vizet természetesen naponta változtatjuk és ügyelünk, hogy a tálacskába viz ne jusson.
…

A sertéshus világospiros, fehér hájjal rétegzett, puhább tapintásu, mint a marhahus.

Hust lehetőleg ne vásároljunk nyilt piacon, hanem megbizható mészárosnál vagy hentesnél.

Zsirt otthon olvasszunk friss sertésszalonnából vagy hájból, kis szellőzőnyilással ellátott fedeles bödönben tartsuk, hüvös, sötét helyen.
…

A fiatal csirkének taraja világospiros és kicsiny, körmei nem kopottak, mellecsontja puha, combja és szárnyahusa fehér. Fiatal libának, kacsának, a csőre pirosas, élénksárga, lábuk szintén. Vágott baromfi vásárlásánál az előbb mondottakon kivül még arra ügyeljünk, hogy a seb eléggé mély és véres legyen. Kopasztott baromfinak a bőre sértetlen és a husa fehér legen.

Fiatal nyulnak a füle könnyen szakitható, körmei nem kopottak.
Ha nem élő halat vásárolunk, a következőkre ügyeljünk: A friss halnak a szeme fényes, nem beesett, kopoltyuja piros (vigyázat, ezt festeni is szokták), teste kemény, rugalmas tapintású és nincs rossz szaga.

Hasonlóképpen csak úgy árad a régi életérzés a receptekből is. Egész oldalas színes nyomatok pár látványosabb ételről (persze nem fotók, hanem rajzok) vagy éppen a vadhús elkészítéséről; döbbenetes mennyiségű tésztaféle, külön fejezet a rákoknak, és összeségében véve egy teljesen más étrend, mint manapság. Persze a hozzávalók sem kompatibilisak teljesen a mai választékkal; kenyérsütésnek sem hat kiló liszttel állunk neki; már fűszerezni sem úgy fűszerezünk, mint akkoriban. Persze éppen ezért egy csomó ételt megtaláltam már benne, ami igazi, veretes, tradicionális éltel, csak éppen, amikor én csináltam meg, nem úgy nézett ki, mint a régi filmekben. Naná, hogy nem, hiszen én a modernizált, Nők lapja filozófiájú receptekből dolgoztam. Az ételek leírása amúgy valami döbbenetesen tömör; pár sor az egész, nem az a lépésről lépésre való megközelítés, ami egy mai, gyakorlatlan lúzerknek kifejlesztett szakácskönyvben alap. Tényleg azt gondolták, hogy bizonyos dolgokat (pl. hogy hogy kell a paradicsomot megfőzni — kérdezzétek meg csak a Kölköt, nem triviális) minden nő tud már, mire szakácskönyvet vesz a kezébe. Azért, akinek egy kis gyakorlata van, az mindent megtalál a receptben, amit tudnia kell. És még a tükörtojás is benne van.
Sóskifli

Vaj ___ ___ ___ ___ 15 dkg.
Tojás __ ___ ___ ___ 1 drb.
Só _ ___ ___ ___ ___ 1 késhegynyi
Köménymag __ ___ ___ 1 ”

Liszt __ ___ ___ ___ 1 kg
Tojás __ ___ ___ ___ 2 drb
Só _ ___ ___ ___ ___ 1 kávéskanál
Tej ___ ___ ___ ___ 11/2-2 dl.
Élesztő ___ ___ ___ 5 dkg

Egy kgr. liszthez vegyünk két tojást, egy kávéskanál sót, 5 dkg. élesztőt és 15 dkg. vajat; ezeket 11/2-2 dl. tejjel közepes keménységű tésztává dagaszjuk, ha jól kidolgoztuk, hét egyenlő cipót formázunk belőle és tányérnagyságúra nyújtva, kelni hagyjuk. Ha megkelt, minden lapot nyolc részre osztunk és a széles végénél kezdve, kiflit sodrunk belőle. Megkenjük felkvert tojással, darabos sóval, köménnyel meghintve, kelni hagyjuk és jól kifűtütt sütőben gyorsan pirosra sütjük.

És ami még nagyon bájos: minden fejezet végén több oldalas üres, vonalkázott hely az új recepteknek. Egyszerűen imádom ezt a könyvet, és alig várom, hogy végre élesben is bevethessem valami retro-style partyn vagy egy lazítós vasárnap ebédre.