Sokak szerint vicces látni, hogy Mr. X. kétségbeesetten próbál Mr. Y pincsikutyája lenni, Ms Y. meg a jelek szerint tesz a dologra. Írjon bármit is az imádott (?) hölgy, Mr. X belátható időn belül ott hemzseg valamilyen semmitmondó, de annál nyalizósabb kommenttel. Ami akár a magánügyük is lehetne éppen, csak éppen serceg az avatarom, annyira zavarbaejtő mindezt ennyire közelről, ilyen rendszerességgel nézni. Légy férfi, az ég szerelmére; ha nem akarsz macsó lenni vegyél neki egy csokor virágot. IRL.

Vizi új bloggal nyomul, ráadásul frenetikus, nosztalgikus koncepcióval, ismét fiatalnak érzem magam. Kristálytisztán látom magam előtt, ahogy majdnem elmegyek velük inni egyet a vidéken megtartott tréning után — aztán mégis inkább úgy döntök, hogy a barátnőmnél szeretnék lenni, de nagyon hamar. Ez volt a kezdete annak a Sprawl-szerte elismert, designer drug partysorozatnak, amit Calair tartott meg a város különböző szórakozóhelyein, és amiről még hetek múlva is ment a levelezés az intraneten. Sőt, még én, aki az első bulikról képes volt tízkor lelépni, három szénsavas ásványvízzel a gyomrában, most saját partysorozatot szervezek, és imádkozom érte, hogy egyszer az enyémen is felbukkanjanak hótton ismeretlen, de annál érdekesebb és szórakoztatóbb arcok az éjszakából.

Antibaby. Annyira rossz, hogy már jó — régen volt utoljára, hogy én-blogot kezdtem el olvasgatni a Cég körein kívülről. Akik kivételek, azok iránt pedig az antipátia különböző fokozatait tudom csak érezni. Most mégis itt van ez a csajszimanó, aki nyersen, csiszolatlanul zúdítja rám a mindennapjait, pontosan úgy, ahogy azt én soha nem szerettem — ez most mégis érdekes és szórakozatató.

A netes és a valós környezetemben egyre többen szivornyáznak a diplomamunkájukkal — ami engem meglep, mert nekem pont az írás nem okozott gondot sohasem. Elég gyorsan tudok dolgozni, nyomás alatt meg pláne — saját kis főművemet több napos ráhagyással sikerült elkészítenem, mégis hibátlan, tartalmas szakmai munkának titulálta életem legkockább oktatója. Talán éppen ezért ül ki a sátáni vigyor az arcomra, ha az olvasom, valaki arra hajt, hogy az övét sikerüljön áttolni a küszöb alatt. Azért persze hajrá; mármint hajrá, mint egyetemistának, mert a szóban forgó, hivatásos ipari kém hölgyet történetesen utálom, de rettenetesen.

Ronin elmélkedése a csókról. Hangyák mászkálnak a hátamon, és szívják a gerincvelőmet.