Láttam most is érdekes hirdetést: van egy sziget (illetve ez már a második ilyen jellegű hirdetés és két különböző helyre mutatott), ahol igyekeznek ökoszisztémát (élővilágot) modellezni. Állatokat „építenek”, beprogramozzák őket „élésre”, táplálkozásra, környezettel és egymással való interakciókra satöbbi… Van, ahol időjárást meg növényeket modelleznek… Olvastam valahol ezt a mondást, hogy „otthagyod a természetet, hogy bemenj SL-be, ahol aztán lemodellezed a természetet, amit otthagytál”… Természetesen egyszer majd elmegyek és meglátogatom ezeket az ökoszisztémákat. (Ezek komoly kutatási projektek…)

Na és akkor csapjunk a közepébe: rászántam magam és otthagytam az Oktatósziget 2-t. Hát, azonnal rá kellett döbbennem, hogy azért EHHEZ már nem elég izmos a vasam. Kicsit le kellett nyomni a felbontást, a grafikai csúszkákat, hogy ne 3fps-ben nézegessem a világot, mint valami rossz slide-show… Persze az első gondolatom az volt: „Totál káosz!” Mindenfele mindenféle színes-pörgő-érdekes dolog, feliratok, a távolban érdekesebbnél érdekesebb épületek, kastélyok, egy Csillagkapu, levegőben lebegő házak, szobák, űrhajók… Nem tudtam, merre induljak, mit nézzek… Ekkor kaptam egy üzenetet Jieux-től, New Orleans-i haveromtól, hogy ha gondolom, teleportáljak hozzá (küldött egy ún. „teleport-meghívást”, csak rá kell klikkelni és megjelenek ott, ahol ő van épp). Végül inkább megkértem, hogy állítsa be, hogy én láthassam az ő pozícióját a nagytérképen (ez alapból nincs bekapcsolva). Aztán megkerestem, bejelöltem (innentől ha körbenéztem, láttam egy irányjelző fényoszlopot valahol a távolban), magamra öltöttem az ezüstszárnyakat (amiket még az Oktatósziget ingyen-boltjából szereztem; kicsit gyorsabban lehet vele repülni), felkaptam az aktatáskámat (hogy a stílus meglegyen) és nekivágtam. Másfél kilométert kellett megtennem, de amilyen zsúfolt SL, inkább tűnt 15-nek. Pár perc alatt ott voltam, és egy rakás érdekességet láttam azalatt, de csak úgy elsuhanni alant…

Jieux egy hatalmas, sokemeletes toronyban kolbászolt – mint megtudtam, Elefántcsont-torony a neve. Marha érdekes hely, azóta is ott esz a fene, sőt, meg kell mondjam, előre láthatólag még jópár napig ott fog enni a fene, úgyhogy nem biztos, hogy most túl sok új információt fogok az Elkerített Városba küldeni… Ugyanis ez az Elefántcsont-torony a tudás fellegvára. Lényegében egy gigászi önképző-központ. (Persze vagy másfél órán át csak céltalanul bolyongtam, felderítettem a tornyot meg a közvetlen környékét (még egy kacsalábon forgó palotát is találtam, bejártam, de üres volt, egy poszter kivételével, ami valami drum n’ bass party hirdetése volt és zene szólt belőle), hogy otthonosan mozogjak, tudjam, érezzem, hol vagyok, átlássam a dolgokat – ez nekem fontos.) Közvetlenül a bejárata mellett van egy terminál, amit ha megérint az ember, akkor kap egy jegyzetlapot, amin amolyan bevezető, bemutatkozás és jogi bizbaszok voltak leírva, jó hosszan. (Ezeket a jegyzetlapokat el is lehet tenni, akárhányszor megérinted a terminált, ad egy újat.) Ebből megtudtam, hogy ez a torony lényegében egy teljesen ingyenes oktatóközpont, amit ez a bizonyos Lumiére csinált kőkemény munkával, teljesen önzetlenül. Nem a hivatalos tulajdonosok (na, nevezzük már a nevén: a Linden Labs) csinálta ezt a tornyot (ellentétben például az Oktatószigetekkel), hanem ez a baromi elkötelezett Lumiére. Aztán az idők során persze felfigyelt rá a Linden Labs is, és támogatni kezdték a projektet (azaz a területért nem kértek többé pénzt a terület tulajdonosától, Lumiére-től, garantálták, hogy a torony örökké ott állhat, amíg SL létezik, továbbá mindenféle dokumentációt és kutatási adatbázist Lumiére rendelkezésére bocsájtottak). Az egész nem más, mint egy igen átfogó építő-tanfolyam. Márpedit amennyit belekontárkodtam a programozásba itt, azt megtanultam, hogy egy bizonyos szintű építési ismeret nélkül programozni lehetetlen.

Volt ám ebben a bevezetőben egy érdekes kitérő (elég hosszú kitérő, ami azt illeti): a „huligánokról” volt benne szó. A lényeg az, hogy ugyan életerőpont nincs, meghalni nem lehet, de lehet másokat lökdösni (akár tárgyakkal is) illetve bezárni. Azaz a lőfegyverekkel el lehet azt érni, hogy másokat ide-oda lökdösöl, akár jó messzire elrepíted, ezzel kellemetlenséget okozva neki. Vagy teremtesz köré egy ketrecet és nem tud kijutni, mert persze a ketrec minden módisítási joga a tiéd, még odébbmozdítani sem tudja… Szóval ha valakinek ez a célja, azért megvan a módja, hogy pokollá tegye mások (második) életét. És hát vannak ilyenek, nem is kevesen, főleg mostanában, hogy exponenciálisan megnőtt a felhasználók száma. Ugyan a törvények tiltják ezeket a dolgokat, de a törvényeket soha nem volt nehéz áthágni. Namost ez a Lumiére nagyon utálja ezeket a huligánokat (főleg, hogy (mint írja) valami furcsa okból kifolyólag előszeretettel lepik el a tornyát esténként), és először is elmondta, mit tesz velük: azonnal kitiltja őket a földjéről örökre, ha csak meglát egy ilyen zaklatást is, fotókat készít, rengeteget, és szabályosan feljelenti őket a Linden Labs-nál. Figyelmeztette az esetleges huligán-lelkületű olvasókat, hogy az általa feljelentett huligánok kilencven százalékát 24 órán belül kitiltották SL-ből. A többi olvasónak meg azt a tanácsot adta, hogy ne hagyják magukat: ha valaki zaklatni kezdi őket, azonnal készítsenek az esetről fotókat, miközben történik, jegyezzék meg az illető nevét, ne álljanak velük szóba (mert az ilyenek általában mocskos nyelvűek és szóban is bántják a másikakat), semmiképp ne beszéljenek hozzájuk, és amint lehet, az egészet jelentsék a Linden Labs-nak a fotók csatolásával. Ezenkívül ingyen osztogatott egy ún. „anti-huligán berendezés”-t (egy másik terminál segítségével). Ez egy kis kocka. A lényege, hogy az ember rezzeli a leltárából, ráklikkel és beállítja „védelem”-re – ekkortól az avatár lényegében képtelenné válik minden fizikai interakcióra. Mozogni lehet (bár kissé bénán meg lassan, de a szokásos módon lehet levitálni akár fel-le is, az avatár közben olyan pózban ácsorog, széttárt karral meg minden, mintha megszállta volna valami), de a világban minden objektum úgy viselkedik, mintha az avatár csak egy szellem lenne: többek közt ki át lehet vele repülni a huligánok ketrecein, átsuhan az avatáron a lövedék… És mellesleg bárhol bármilyen falon is át lehet vele menni. (Ebben még nem vagyok száz százalékig biztos, mert így elég durvának tűnik, lehet, hogy valahogy le lehet ezt is tiltani vagy nemtom, de egyelőre ez a tapasztalatom.) De erre majd még visszatérek.

Maga az Elefántcsont-torony földszintje (bejárati szintje) lényegében egy hatalmas, kör alakú szoba, ahol az ún. 1. Modult lehet megtanulni. Ez 12 leckéből áll, amik körben a fal mellett vannak elhelyezve, az ember sétálgat, mint egy múzeumban és tanul. Csak sokkal lassabban. Minden leckénél van egy ilyen jegyzetlap-adó masina, ahol az adott lecke jegyzetét lehet megszerezni (olyan 10-15 oldalas kis fejezetekre gondoljatok), és mögötte meg egy „kiállítási tárgy”, egy szemléltető valami, egy nagy háromdimenziós szobor, amit leginkább úgy képzeljetek el, mint az adott fejezethez szükséges összes illusztráció (példa-primek meg ilyenek) egymás mellé-mögé-felé elrendezve, amire aztán a jegyzetben hivatkoznak (a jegyzet maga tisztán szöveges fájl).

A második emeleten van a 2. Modul, és így tovább. Az emeletek közt nem lépcső vagy ilyesmi vezet, hanem minden emelet közepén van egy hatalmas, lebegő, háromdimenziós zöld nyíl lefele meg egy felfele, ami lényegében egy teleport. Ha az ember megérinti, akkor tud fel- és leteleportálni. Továbbá egy nagy csillag is van mellettük, ami a „tartalomjegyzékbe” teleportál, ami végülis a torony egy külön szintje, mellesleg a pincében elhelyezve. Ha jól emlékszem, összesen négy Modulból áll az Elefántcsont-torony autodidakta Építő-tanfolyama. És persze mindenhol mozdulatlan avatárok álldogálnak (az ugyanis nem látszik, ha egy avatár épp jegyzetlapot olvas). Mint valami cyberpunk könyvtár…

Persze kicsit körbenéztem ezzel az anti-huligán berendezéssel is, azaz nem teleportálgattam, hanem csak levitáltam, át a padlón, át a plafonon, felfele meg lefele – és mindkét irányban találtam érdekes dolgot… Fent egy rejtett, 5. Modulba botlottam, ami ha jól láttam, járművek építésével és programozásával foglalkozik – ennek nagyon örültem, mert (talán írtam már) első célom pont az, hogy Viola hóemberéből repülő járművet készítsek. Lefele meg… Na, ez elég beteg volt. Szóval ahogy átlebegtem a pince padlóján, egy föld alatti barlangba jutottam, azonban a barlang mellesleg víz alatti barlang is volt, egy hosszabb folyosón kiúszva ki lehett bukkanni a közeli tóban. Azt nem tudom, említettem-e már, hogy SL-ben a vízben kicsit lassabban mozog az ember, meg olyan viccesen nagyokat lehet ugrálni, de alapvetően nem akadály. Nem kell levegőt venni meg semmi, és nem is úszik benne az avatár, hanem ugyanúgy repül meg gyalogol a víz fenekén, mint a szárazföldön (csak, mint mondtam, kicsit lassabban). Namost ennek a rejtett, föld alatti, víz alatti barlangnak a fenekén három avatárt pillantottam meg, és két… készüléket. A két készülék ilyen odabilincselős szado-mazo bizbasz volt, a három avatár közül az egyik egy meztelen nő, a másik egy majdnem meztelen csávó, a harmadik meg egy nagy rajzfilm-kutya. Elég érdekes pozícióban. Inkább magukra hagytam őket, annyira lesokkolt, amit láttam, hogy még fényképezni is elfelejtettem…

Visszatértem hát a földszintre, ahol Jieux épp a 8. leckét tanulmányozta, és kicsit dumáltam vele, meg történt ez-az, elkezdett lemenni a nap meg ilyenek, de azt már csak legközelebb mesélem el.

Folyt. köv.