A kristálytemető idétlen rémei

kzt | | | 2007., március 12., 10:13 | | |

Úgy látom Cal nem pihen :). Ellenben én nagyon is úgy tűnök. Azért hangsúlyoznám: CSAK tűnök!

Még inkább úgy fogalmaznék, hogy tövig rágom a körmeimet 14-ig, és utána sincs természetesen még vége… aztán eszembe jut, hogy mit is izgatom magam, a végeredmény szempontjából úgyis teljesen mindegy, hiszen tudom mi lesz a vége… ennyit a rébusz részéről a dolognak. Ha majd le merem írni, hogy miről van szó, akkor majd ígérem minden részletről megfelelően informálok. Addig is hagyjuk…

Ellenben izgalommal felspannolt életem egyes részei igen viccesek. Például a kristálytemetős incidens, amikoris két szekrénynagyságú 150 kilós biztonsági őr elkapott fotózás miatt, és korlátozva személyi szabadságomat lefogtak, rángattak, földre löktek etc… persze ezt azért én sem hagyhatom szó nélkül, miután mindez megtörtént, és még mindig nem engedtek elmenni, felhívtam Trychydts-t, és telefonos segítséget kértem tőle, majd hangosan mondani kezdtem, amit Try a telefonba nekem, hogy mi is tartozik tulajdonképpen a biztonsági őrök hatáskörébe. Annyit mindenesetre megtudhattunk végül, hogy nem volt joguk lefogni, rángatni, a fényképezőmet elorozni (nem mellesleg megjegyezném, hogy ezt nem is hagytam), földre lökni, cigivel a kezében rángatni engem (hátha sikerül megégetnie?), feltartóztatni. Miután erről mind informálódott a két kopasz bunkó gyorsan ők is telefon után kaptak, felvették a kapcsolatot a diszpédzserrel, majd ők is informálódtak arról, hogy a fentebb felsorolt dolgok valóban nem tartoznak a hatáskörükbe. Továbbá az is kiderült, hogy a kristálytemető szabad parknak minősül, éppen ezért nem szükséges engedélyt kérni a fotózáshoz. Szóval adott volt Cloé, aki elkerekedett szemekkel csak némán nézett, valamint két gigantikus biztonsági őr, akik nem tudták, hogy mit csináljanak kínjukban. Na meg persze én, aki majd fel robbant a méregtől, és tombolni szeretett volna! Ezt később le is vezettem. Amikor mentünk a metró felé Cloéval, és én még javában puffogtam a metrólejáró üvegajtaja egyszerűen csak felrobbant mellettünk. Jó, jó… természetesen nem miattam, hanem az üvegben keletkezett nyomástól…

A kristálytemetőről amúgy már akartam írni. Amennyire elítélem, olyan előnyösnek tartom fotózás szempontjából. Szerintem modern világunk egyik leg… nem is tudom… legbizarabb találmánya. Szóval egy sima temetőről van szó, vagyis majdnem… ugyanis a sírok mindegyikén található egy kristálylyuk, ami mintegy kulcslyukként szolgál. Az ember a lyukhoz tartozó kristályát a nyílásba helyezi, felrakja a VR-szemüvegét, és máris élvezheti halott szerettével a virtuális valóság adta lehetőségeket. Önámítás… szerintem kész botrány.

Csütörtökön Tryvel kicsit kiruccanunk az északi hegyekbe barlangászni. Jó lesz egy kicsit kikapcsolódni négy napra…

Apropó van a suliban háló, csak az informatikusból kellett kicsikarni a hozzá tartozó jelszót, és máris tudtam csatlakozni. Klassz dolog.

Végül még csak annyit: a tavasz közeledtével, megint kiütött rajtam az Old School láz. Ez már évek óta így megy…