Nem gondoltam volna, hogy ilyen létezik a valóságban is. Azt hittem, hogy csak a huszadik század végi – huszonegyedik század eleji ún. cyberpunk vagy cy-fi irodalom kedvelt eleme. De nem, megcsinálták, mi több: népszerűbb, mint… Mint valami népszerű dolog. (Vigyázat, ez a bevezető bejegyzés nagyon hosszú lesz, a későbbiekben nem tervezem ilyen méretű bejegyzéssel eltömni az Elkerített Város információs csatornáit.)

Nem rejtélyeskedek tovább: igen, a Virtuális Valóságról van szó, a Net, a Mátrix, a Wired egy korai verziójáról. Egy nem túl csúcsmodern ámde nem is túl ósdi 3D-s motor hajtja (azért ajánlják (például) a GeForce 6600-as szériát (mint grafikus processzort). Lényegében olyan, mint egy MMORPG (Massive Multiplayer Online Role-Playing Game (Iszonyatosan Sok Játékossal Működő Internetes Szerepjáték)), de van pár ijesztő tulajdonsága, ami szerintem kiemeli a többi közül. De mielőtt ezekre kitérek, egy rövid áttekintés, mi is az az MMORPG? Legnépszerűbb napjainkbeli példája az Ultimate World of Warcraft 8. A lényege, hogy egy bazierős szerveren ott figyel az egész világ, az összes hegy, épület, falevél, kisőzike meg minden, az összes kincs, kincseken kuporgó szörnyeteg, minden. Időjárás meg ilyenek. Namost a játékosok odahaza a konzoljukról (miután feltelepítették rá a kliens szoftvert) beloggolnak a játékba, a legelső beloggoláskor létrehoznak egy karaktert (mondjuk kreatívan egy elf harcost vagy ilyesmi), felöltöztetik (ez már mondjuk játékról játékra változik, hogy milyen részletességgel lehet egyénivé tenni a karaktert), lenyomnak egy kis oktatópályát, aztán nyomás a világ. Onnantól mászkálnak fel-alá, szereznek mindenféle cuccokat, pénzt, varázstárgyakat, jobb fegyvereket… Legyőznek szörnyeket… Egyszóval változásokat hoznak létre magában a világban, ami változások megmaradnak. És persze a legfontosabb: képesek interakcióba lépni a többi éppen játszó játékossal (már ha azok a világon belül ugyanott tartózkodnak épp). Azaz ha mondjuk Mohácsi Lacika New Debrecenből egyik este épp a Mocsárfalva főterén található Sárkányfészek fogadóban ücsörög elf harcos karakterével, és Johann Sriffelsen Malmöből ugyanaznap ugyanakkor épp szintén ugyanabban a fogadóban ücsörög a gnóm illuzionista karakterével, akkor a két srác a világ két csücskében a konzola előtt ülve látja egymás karakterét a világban, sőt, mi több, tudnak beszélgetni, ha akarnak, még tárgyakat is csereberélhetnek, megtámadhatják és megölhetik egymást, vagy inkább összehaverkodva és összefogva együtt megtámadhatják a sarokban ülő törpe halálmágust (aki mellesleg Ikonudi Sayanako Neo-Tokyoból)… Szóval értitek. Egyszerre többezren is játszhatnak… Nem rossz, mi?

Azonban az általam felfedezett program (nevezzük mondjuk hasraütve SL-nek) kicsit más. Először is annyira népszerű, hogy a nap akármelyik percében minimum 20-30 ezer ember van belejelentkezve – összesen majdnem ötmillió felhasználónak van azonosítója a világhoz! De még nem is ez. Hanem a világban a tárgyakat nem a világ alkotói / üzemeltetői hozzák létre, hanem a Lakosok (így hívják itt a játékosokat). Ugyanis van egy elég erős 3D-s tervezőprogram, egy saját script-nyelv, importálható szöveg-, audio- és videofájlok, és a játékon belül akárki akármit létrehozhat, azoknak különféle programozási módszerekkel különféle tulajdonságokat adhat… Szóval ha az ember például elég ügyes, türelmes és ért a dologhoz, akkor építhet mondjuk egy autót, amit be tud programozni úgy, hogy az valójában működjön… Vagy egy pisztolyt… Vagy egy fasza hosszú bőrkabátot, mint a Neonak a Mátrixban, amit aztán rá tud adni a karakterére… (Mellesleg a karaktert lélegzetelállítóan részletesen lehet megalkotni, szinte végtelenféle karakter létrehozható: például csak a fejnek van vagy 10 paramétere, mindegyik 1-100-ig állítható (hossz, kerekség, magasság, forma, mittomén), ezen belül külön még van vagy 20 paramétere a frizurának, vagy 10 a szemnek, a szájnak, az orrnak, az állnak, az arcszőrzetnek, a sminknek, a bőrnek… És ez csak a fej. Eszméletlen.) A lényeg, hogy persze nem mindenki ért ehhez ennyire – aki viszont ért hozzá, az eladhatja a másiknak, amit alkotott. A program komoly energiát fordít arra, hogy az alkotások az alkotók szellemi tulajdonában maradjanak (amennyiben az úgy kívánja). Meg lehet határozni, hogy ezt a bizonyos dolgot (mondjuk ezt a gitárt) ne lehessen módosítani; vagy ne lehessen más karakternek továbbadni; vagy ne lehessen több példányt létrehozni belőle; vagy ne lehessen megnézni az adatokat, hogy hogy készült; ilyenek. Lényegében mindent, amit az ember lát ebben a világban, más játékosok hoztak létre. És hogy honnan van annak a bizonyos másiknak pénze („játékpénze”)? Hát, megkeresheti munkával, vagy vehet igazi pénzért játékpénzt (persze nagyon kevés igazi pénzért nagyon sok játékpénzt). Aztán vehet földet. A földjén meg azt csinál, amit akar. Építhet rá házat – vagy építtethet kivitelezőcéggel. (Pár kivitelezőcég persze a játék alkotóinak a játék világában elhelyezett cége, de bárki alapíthat kivitelezőcéget: megtervez és létrehoz pár házat, aztán összedob egy katalógust és meghirdeti itt-ott – mindezt a világon belül!) Meghatározhatja, milyen szabályok legyenek érvényesek a birtokán (például hogy ott ne lehessen repülni – alapból midnen karakter képes Superman módjára repülni).

És mi a célja az egésznek? Felfedezés, ismerkedés… És néhányan pénzt keresnek vele. Nem csak az alkotók – a játékpénz ugyanis visszaváltható valódi pénzre. Sőt, nemrég felkerült a tőzsdére. Sőt, és itt kezd vadulni a helyzet, az amerikai konföderáció jelenleg épp azt fontolgatja, hogy a virtuális valóság játékpénzét megadóztassa (!). Ugyanis egyre több cég vonul be ebbe a virtuális valóságba, vesznek földet, építenek székházat… A valódi világbeli marketing bekúszott SL-be. (Sőt, egy cég például virtuális pornómagazint gyártott és árulja SL-ben, és azt állítja, meglepően sok lánykarakter vette fel velük a kapcsolatot, hogy szívesen modellkednének a magazinba… Hehe)

Engem leginkább mégis az a hír döbbentett meg, hogy volt egy banda (valami francia nemzeti front vagy mi), akik valami miatt összeszólalkoztak egy másik bandával, és egy szabályos fegyveres háború tört ki a két banda között, feldúlva SL békéjét, és végül az üzemeltetőknek erőszakkal kellett véget vetni a zavargásoknak. Mindez egy kurva virtuális valóságban, valódi játékosokkal!!! (Úgy értem, nem a program által megszervezett esemény volt – az esemény minden résztvevője egy-egy játékos volt valahol a világban a konzolja előtt ücsörögve!) Szóval eszméletlen.

No, ez az, amikor azt mondtam: ezt ki kell próbálnom, meg kell néznem. Még annyi mindenből nem maradtam ki: ugyan az SL 4 éve indult, de igazából csak az elmúlt fél évben lett ekkora sikere, az elmúlt fél évben négyszereződött meg a felhasználóinak a száma. Szóval letöltöttem hát a programot, és a halántékomba dugtam a jack-et…

Folyt. köv.