Elejére egy jóhír: egy régi barátom, aki mostanában rádiózással keresi a kenyerét, megkeresett. Hallotta, hogy mostanában Tükörországban baszom a rezet, hallott pár legendát felőlem (talán még az is eljutott hozzá, amikor azzal az ál-buszbalesettel megrendeztem a halálomat, mivel túl sokan voltak akkor épp a nyomomban), és megemlítette, lenne-e kedvem esetleg történeteimmel támogatni új műsorát. No persze fél órán át kellett magyaráznia, mi az a rádió, aztán újabb fél óra telt el azzal, hogy faggattam, mégis, mi a pokolért csinál ő (meg még néhány hasonlóan fanatikus antitech haverja) ilyesmit, és mindennek a tetejébe, ugyan ki hallgatja ezeket az ősrégi kütyüket, amik még (és ezt figyeljétek, ez durva lesz) villanyárammal (!) működnek… Mindenesetre nem a média a lényeg, hanem hogy végre megteszem a hírnév felé az első lépést. Na jó, a másodikat.

És akkor most jöjjön, aminek jönnie kell, még ha ez azzal is jár, hogy úgy kivágnak a moderátorok innen, az Elkerített Városból, hogy a jelszavam sem éri a földet. De sajnos van bennem egy ilyen furcsa kényszer, hogy ha úgy vélem, valamit igazságtalanul egyoldalúan mutatnak be, akkor eljátsszam az ördög ügyvédjének szerepét. A Cégről van szó. Igaz ugyan, hogy lassan két éve eltávoztam a Cég anyavállalatának óvó szárnya alól (és már annak is megvan több, mint fél éve, hogy az utolsó fejvadászukat is leráztam, akik legalább a kiberagyamat vissza akarták vinni megbízójuknak), de természetesen a komolyabb kapcsolatok nehezen kopnak el. Hadd fogalmazzak úgy, hallok ezt-azt, leginkább alternatív véleményeket. És az egyik alternatív vélemény (bár nem az enyém, de hitelesnek tartom, ugyanis a Cég egyik gigászi mersterséges intelligencia rendszeréről van szó (aki mellesleg a Cég részvényese is); hogy hogyan kerültünk közeli kapcsolatba, az egy másik történet) a következőt állítja: az a bizonyos részlegvezető egyáltalán nem végzi a munkáját olyan rosszul, mint ahogyan az itt, az Elkerített Városban szóbeszéd. Lehetséges, hogy nem olyan „profi”, mint amilyen „profi”-nak lennie kellene; továbbá lehetséges, hogy bulvársajtóvá változtatja a Cég belső hírszerverét… Ugyanakkor valódi ellenzékként lázadozásával egyben kontrollt nyújt, a Cég összes részvényese számára világossá teszi, mi folyik a felsővezetésben, és bizony, még komoly változásokat is képes létrehozni. (Emlékezzetek csak egy bizonyos nyílt levélre, aminek hatására bizonyos kedvezményeket sikerült kieszközölni az ügyvezető igazgatótól bizonyos fizetési kötelezettségeket illetően…) Ráadásul állítólag a részvényesek egy jelentős csoportja úgy érzi, végre jobban rálát a Cég működésére, sőt, olyan részvényesről is lehet hallani, aki évek, hosszú évek óta mindig is megvetette és haszontalan beltenyészetnek tartotta az egész Céget, de most, hogy végre jobban rálát a működésére (és érzi, hogy őszintébben is rálát), egészen megkedvelte őket, és némiképp tisztelni kezdte a munkájukat. Szerintem ezt (és hasonló eredményeket) elérni legalább olyan fontos, mint profin, tárgyilagosan tudósítani az eseményekről.

Megismétlem: ez csak egy vélemény, mindössze az érem egyik oldala. Nem az én véleményem (hisz bár információk csurrannak-csöppennek, azért nem érzem úgy, hogy jogom lenne vélemény alkotni egy olyan közegről, amiből már jó ideje kiszakadtam), nem általános vélemény, amit minden részvényes oszt; de létező, és nem egyedülálló vélemény.