Hát igen, vannak pillanatok az ember életében, amikor nem lehet mást tenni, mint kikönyökölni az ablakpárkányra, és mélységes mély megelégedettséggel nézni, amint odalent valaki éppen pofára esik az aszfaltba, majd megnyugodva konstatálni, hogy igen, végre helyreállt a rend a Világegyetemben. Az arrogáns, dilettáns idióták a jelek szerint tényleg odakozmálnak előbb-utóbb, én pedig vigyorogva állhatok egy újabb önjelölt zseni sírjánál, és megadó mosollyal hajigálhatom a göröngyöket. Bye-bye, baby. És nyáron még azt hittem, minden veszve van.

Soha nincs minden veszve.

Az emlegetett betegség amúgy a jelek szerint csak egy lokális maximuma volt egy kisebb megfázásnak, amit alighanem a Balunál tett látogatásom váltott ki. Kicsit talán többet mászkáltunk és lövöldöztünk a kelleténél, na meg a lepukkant maglev sem a legideálisabb közlekedési eszköz, ha az ember melegre és kényelemre vágyik. Hazafelé már a Balutól nyúlt, szintetikus fókaprém pulóver ellenére éreztem, hogy fázom, szóval nem is metróval vettem célba Barrytownt, inkább lenyúltam Leslie-t és Kölköt egy fuvarra.

Baluéknál amúgy megint klassz volt, ezúttal csak Bence volt ott, az érdekesség kedvéért elmeséltem neki, mi is róla az első élményem. Layával utaztunk ki Baluhoz, valami jegyzetet vittünk neki általános kémiából, hogy Balunak csak a tanulásra kelljen koncentrálnia — ehhez képest simán elbukott. Álldogáltunk a falra szerelt, krómozott félautomata eszközök között a konyhában. Az édesanyja éppen a pincében levő gomatenyészetek állapotát ellenőrizte egy kijelzőn, a kiscsávó pedig Balu sípcsontjának dőlve, a kezébe kapaszkodva nézett minket a kék szemeivel.

— A báty a biztos támasz… — konstatálta az édesanyja, miközeben finomhangolgatta a pince hőmérsékletét. Ezek a spéci gombák, ha az ember be tudja lőni nekik az ideális paramétereket, állítólag zseniális hozamokat produkálnak. Valami brazil génbankból csempészte be őket egy ukrán maffiafőnök, állítólag csak úgy mellesleg; azóta elég jól elterjedtek, sok város környéki ház pincéjében van ilyen speciális tenyésztelep.

A kölök csak vigyorgott.

— Na, mi a Balu? — kérdezte az édesanya, gondolván, csak megszólal majd a kedvünkért.

— Támasztóka! — vágta rá Bence, és szemlátomást állatira meg volt elégedve magával.

Útközben eszembe jutott, régen milyen nagy ünnep is volt életemben a maglevezés, pedig már akkor is olyan koszos és büdös volt, mint most. Édesapám egy városon kívüli kutatóintézet munkatársa volt — olykor előfordult, hogy ott is aludt, de leginkább csak ingázott a fallal körülvett, biztonsági őrökkel védett komplexum és a Sprawl között. Néha minket is bevitt; még mindig érzem az utazás egzotikumát, ha arra gondolok, milyen érzés volt beszívni a cigarettafüsttel kevert műbőr illatát, vagy bámulni kifelé az olajos mocsoktól homályos ablakon, nézni az elsuhanó etanol-kukorica táblákat.

Ma már jobban vagyok, teletömtem magam gyógyszerrel. Kathy-t is kivzsgálta egy specialista, kiderült, hogy a hátfájása szintén egy kisebb vírusfertőzés következménye, de aggodalomra semmi ok.