Vadkeleti gasztronómia

Trychydts | | | 2007., január 24., 13:48 | | |

Tömöm a pofámba a szójás-krumplis hamurgert, Kathy éppen egy halkivonatossal birkózik; körülöttünk finoman csepereg a januári savas-havas eső. Szerintem kevés olyan őrült van, aki egy isten háta mögötti hamburgeresnél (nem mellesleg Morwen apartmanjának meglehetős közeli szomszédságában) ünnepli meg a sikeres záróvizsgáját.

Régestelen régen, még az első barátnőm idején szoktam rá arra, hogy sorba álljak ezekért a hatalmas és egészen klasszikus ízesítésű hamburgerekért — hat buszmegállóval lakott az isten háta mögött, hát hazafelé menet erősen indokoltnak éreztem, hogy magamhoz vegyek valami kis kalóriát. Elég jelentékeny mennyiséget végigettem anno a kínálatból, rohadtul örültem, amikor az egyik bevásárlókomplexumban is feltűnt egy üzletük — aztán egyik napról a másikra megszűnt az összes.

Ezek után persze jojózik a szemem, amikor eltévedünk az alvóvárosi buszjáratok vonalai között, és az egyik megállóban ott van egy Go, go, gogogo! pult. Gyorsan el is mentettem a telefonomba az útvonalat, hogy adott esetben vissza tudjunk menni — Kathy már akkor majdnem betermelt egy burgert, de végül visszafogtam, elvégre vacsorára voltunk hivatalosak Gabe-ékhez. Viszont elhatároztuk, hogy egy alkalmas pillanatban visszatérünk.

Le is szállunk a buszról, mákunk van, mert a pult hétvégén is üzemel — a kövér, de mosolygós kínai félvér pultoslány gyorsan elénk is pakolja az adagjainkat — a szójás-krumplisra mustárt kérek és csípőset, kicsit később a mexikóira (algás-kukroicás-babos) ketchupot meg csípőset. A csípős elsőre Kathynek is jó ötletnek tűnik, de úgy tűnik, a … gogogo! speciális keverékéhez még edződnie kell az embernek, mert patakokban folynak a könnyei.

Veszünk pár doboz koffeines italt, hogy egy kicsit leöblítsük a cuccot, de amikor felszállunk a buszra, és beszélgetni kezdünk, még mindig nagyon nyilvánvaló mindkettőnk számára, hogy a jó öreg hagyományok szellemében mind a négy burger elég jelentékeny mértékben tartalmazott hagymát.