A mai nappal, tíz év szivornyázás után (volt ugye az a kis szerencsétlen vakvágányom biotechnológiából) és is beálltam az egyetemet végzett szakemberek sorába. A jövőben írhatom alá úgy a leveleimet, hogy „filozófus”, és ha nagyon nagyképű akarok lenni, akkor a nevem után talán még az M.A. fokozatot is odaírhatom majd. Wah. Kicsit még átdolgozom a szöveget, aztán szélesebb nyilvánosság elé hozom a szakdolimat (ez az első feminista szakdolgozat az egyetemen), meg pár embernek odaadom ajándékba is.

Háháháhá.

A hátborzongató a dologban az, hogy kifejezetten kedvet kaptam a doktori iskolához, szóval tavasszal tuti beadom a felvételimet valahová — meg esetleg más gender studies posztgraduális képzések is szóba jöhetnek majd, nem tudom. Pasi feminista filozófus nemzetközi szinten sincs túlságosan sok, szóval előttem a pálya.

Bölcsész pályafutásomnak kellemes keretet ad, hogy ugyanaz a tanár vizsgáztott, aki az egyetemre is felvett, mi több, akinek az összes kurzusát elvégeztem és akitől a legtöbbet tanultam az egyetemen.

Validáltattam a chipkártyámat a helyi könyvtár épületébe is — ennek örömére gyorsan ki is vettem némi szennyirodalmat. Végre nem kell, hogy furdaljon a lelkiismeret, ha nem az Igazságosság elméletét olvasom.