Játszd újra Morzsi… vagy mi a szösz…

kzt | | | 2007., január 18., 17:09 | | |

Fáj a torkom, nemrég még hányingerem is volt. Itt ülök a lakásban a fűtés mellett, előttem pedig a szervizből nemrég hazatért Sendbenders, mellette pedig a Chiba Morzsi névre hallgató 1 napos – vadiúj – Toshiba. Sendbendersről lassan vándorolnak át a levegőben a fájljaim a Toshibára, merthogy mostantól ő lesz az enyém, és csakis az enyém. Már feltunningoltam mindenféle jósággal, és százszor is megesküdtem rá, hogy ezen a gépen rendet tartok, és mindig mindennek meg lesz a helye. Amúgy érdekes: ugyanolyan kupit tudok csinálni a gépen is, mint mondjuk a szobámban…

Múlthét óta Try-vel belehúztunk a DVD kölcsönzésbe. Szinte mindennap kivettünk valamit. Már régóta vágyunk egy múlt századi klasszikus megtekintésére, név szerint: Play It Again, Sam. Try kitalálta, hogy mindig, amikor megyünk a kölcsönzőbe kérdezzem meg, hogy bent van-e a fent említett film. Természetesen nincs bent, mert nem adták ki DVD-n >> ezt már rég tudjuk. Ennek ellenére kíváncsiak voltunk, hogy vajon a srác meddig bírja cérnával a mindennapi faggatózásomat a Play It Again, Sam! kapcsán. Első nap türelmesen elmagyarázta, hogy még nem adták ki DVD-n, pedig milyen sokan keresik. Második nap a kérdésem után egy levegővételnyi szünet, és visszanyelve értetlenségét a srác ismét tudomásomra adja, hogy sokan keresik bár a DVD-t, de nagyon sajnálja, még nem adták ki. Harmadik nap újból megkérdezem, mire mély levegőt vesz, és kétségbeesetten elmondja nekem, hogy már harmadszorra kérdezem meg, hogy bennt van-e az említett film, és ha holnap megkérdezem, akkor is csak azt fogja tudni mondani, amit az előző két napon. Mire én, higgadt közönyösséggel kértem egy másik filmet, akárcsak az előző két napon. A srác szemmel láthatóan viaskodott önmagával, hogy vajon jól tenné-e, ha tréfának venné a dolgok, vagy maradjon a komoly segítőkész eladó. Végül az elhivatottság döntött, és az utóbbit választotta. Kár volt. Mi igazán nem azok az asztalcsapkodós jólmegmondós vásárlók vagyunk… érjük mi a poént. Kicsit lelkiismeretfurdolásunk is volt, amikor elhagytuk a kölcsönzőt. Töprengve lépkedtünk a közeli nonstop felé, amikor Try megszólal: talán vehetnénk neki egy tábla csokit. Mire én: hja, kicsit én is sajnálom. Szóval vettünk egy extraméretű táblás csokit, visszamentünk, és elmondtuk neki az egész sztorit. Másnap, amikor mentünk kölcsönözni, amint meglátott bennünket már mosolyogva újságolta, hogy megkapták a Play It Again, Sam című filmet DVD-n, mire én gyanakvó mosollyal kérdeztem: aha, de bizonyára épp ki van kölcsönözve, ha jól sejtem, igaz? Hát mégis csak van humorérzéke a srácnak :). Az, hogy ezek után másnap elhagytuk hazafelé út közben a kikölcsönzött DVD-t… na ez már egy másik sztori.

Apropó, két héten belül két csokor piros tulipánt is kaptam Try-től. Az elsőt névnapomra kaptam, a másodikat pedig tegnap. Hazaállít Try egy csokor piros tulipánnal a kezében, nekem pedig elkerekednek a szemeim, és csaknem könnyekig hatódom :). Na hát ennyire kedves és figyelmes ez a Trychydts. Jó, ha mindenki tudja! Páratlan jószág, ez kétségtelen. ;)