Elkerített Város

Vadkeleti gasztronómia

Trychydts ||| 2007., január 24., 13:48 |||

Tömöm a pofámba a szójás-krumplis hamurgert, Kathy éppen egy halkivonatossal birkózik; körülöttünk finoman csepereg a januári savas-havas eső. Szerintem kevés olyan őrült van, aki egy isten háta mögötti hamburgeresnél (nem mellesleg Morwen apartmanjának meglehetős közeli szomszédságában) ünnepli meg a sikeres záróvizsgáját.

Régestelen régen, még az első barátnőm idején szoktam rá arra, hogy sorba álljak ezekért a hatalmas és egészen klasszikus ízesítésű hamburgerekért — hat buszmegállóval lakott az isten háta mögött, hát hazafelé menet erősen indokoltnak éreztem, hogy magamhoz vegyek valami kis kalóriát. Elég jelentékeny mennyiséget végigettem anno a kínálatból, rohadtul örültem, amikor az egyik bevásárlókomplexumban is feltűnt egy üzletük — aztán egyik napról a másikra megszűnt az összes.

Ezek után persze jojózik a szemem, amikor eltévedünk az alvóvárosi buszjáratok vonalai között, és az egyik megállóban ott van egy Go, go, gogogo! pult. Gyorsan el is mentettem a telefonomba az útvonalat, hogy adott esetben vissza tudjunk menni — Kathy már akkor majdnem betermelt egy burgert, de végül visszafogtam, elvégre vacsorára voltunk hivatalosak Gabe-ékhez. Viszont elhatároztuk, hogy egy alkalmas pillanatban visszatérünk.

Le is szállunk a buszról, mákunk van, mert a pult hétvégén is üzemel — a kövér, de mosolygós kínai félvér pultoslány gyorsan elénk is pakolja az adagjainkat — a szójás-krumplisra mustárt kérek és csípőset, kicsit később a mexikóira (algás-kukroicás-babos) ketchupot meg csípőset. A csípős elsőre Kathynek is jó ötletnek tűnik, de úgy tűnik, a … gogogo! speciális keverékéhez még edződnie kell az embernek, mert patakokban folynak a könnyei.

Veszünk pár doboz koffeines italt, hogy egy kicsit leöblítsük a cuccot, de amikor felszállunk a buszra, és beszélgetni kezdünk, még mindig nagyon nyilvánvaló mindkettőnk számára, hogy a jó öreg hagyományok szellemében mind a négy burger elég jelentékeny mértékben tartalmazott hagymát.

Virágokat az öltözőbe kérem, aprópénzt nem fogadok el

Trychydts ||| 2007., január 19., 19:50 |||

A mai nappal, tíz év szivornyázás után (volt ugye az a kis szerencsétlen vakvágányom biotechnológiából) és is beálltam az egyetemet végzett szakemberek sorába. A jövőben írhatom alá úgy a leveleimet, hogy “filozófus”, és ha nagyon nagyképű akarok lenni, akkor a nevem után talán még az M.A. fokozatot is odaírhatom majd. Wah. Kicsit még átdolgozom a szöveget, aztán szélesebb nyilvánosság elé hozom a szakdolimat (ez az első feminista szakdolgozat az egyetemen), meg pár embernek odaadom ajándékba is.

Háháháhá.

A hátborzongató a dologban az, hogy kifejezetten kedvet kaptam a doktori iskolához, szóval tavasszal tuti beadom a felvételimet valahová — meg esetleg más gender studies posztgraduális képzések is szóba jöhetnek majd, nem tudom. Pasi feminista filozófus nemzetközi szinten sincs túlságosan sok, szóval előttem a pálya.

Bölcsész pályafutásomnak kellemes keretet ad, hogy ugyanaz a tanár vizsgáztott, aki az egyetemre is felvett, mi több, akinek az összes kurzusát elvégeztem és akitől a legtöbbet tanultam az egyetemen.

Validáltattam a chipkártyámat a helyi könyvtár épületébe is — ennek örömére gyorsan ki is vettem némi szennyirodalmat. Végre nem kell, hogy furdaljon a lelkiismeret, ha nem az Igazságosság elméletét olvasom.

Játszd újra Morzsi… vagy mi a szösz…

Kathy Zoei Torrance ||| 2007., január 18., 17:09 |||

Fáj a torkom, nemrég még hányingerem is volt. Itt ülök a lakásban a fűtés mellett, előttem pedig a szervizből nemrég hazatért Sendbenders, mellette pedig a Chiba Morzsi névre hallgató 1 napos – vadiúj – Toshiba. Sendbendersről lassan vándorolnak át a levegőben a fájljaim a Toshibára, merthogy mostantól ő lesz az enyém, és csakis az enyém. Már feltunningoltam mindenféle jósággal, és százszor is megesküdtem rá, hogy ezen a gépen rendet tartok, és mindig mindennek meg lesz a helye. Amúgy érdekes: ugyanolyan kupit tudok csinálni a gépen is, mint mondjuk a szobámban…

Múlthét óta Try-vel belehúztunk a DVD kölcsönzésbe. Szinte mindennap kivettünk valamit. Már régóta vágyunk egy múlt századi klasszikus megtekintésére, név szerint: Play It Again, Sam. Try kitalálta, hogy mindig, amikor megyünk a kölcsönzőbe kérdezzem meg, hogy bent van-e a fent említett film. Természetesen nincs bent, mert nem adták ki DVD-n >> ezt már rég tudjuk. Ennek ellenére kíváncsiak voltunk, hogy vajon a srác meddig bírja cérnával a mindennapi faggatózásomat a Play It Again, Sam! kapcsán. Első nap türelmesen elmagyarázta, hogy még nem adták ki DVD-n, pedig milyen sokan keresik. Második nap a kérdésem után egy levegővételnyi szünet, és visszanyelve értetlenségét a srác ismét tudomásomra adja, hogy sokan keresik bár a DVD-t, de nagyon sajnálja, még nem adták ki. Harmadik nap újból megkérdezem, mire mély levegőt vesz, és kétségbeesetten elmondja nekem, hogy már harmadszorra kérdezem meg, hogy bennt van-e az említett film, és ha holnap megkérdezem, akkor is csak azt fogja tudni mondani, amit az előző két napon. Mire én, higgadt közönyösséggel kértem egy másik filmet, akárcsak az előző két napon. A srác szemmel láthatóan viaskodott önmagával, hogy vajon jól tenné-e, ha tréfának venné a dolgok, vagy maradjon a komoly segítőkész eladó. Végül az elhivatottság döntött, és az utóbbit választotta. Kár volt. Mi igazán nem azok az asztalcsapkodós jólmegmondós vásárlók vagyunk… érjük mi a poént. Kicsit lelkiismeretfurdolásunk is volt, amikor elhagytuk a kölcsönzőt. Töprengve lépkedtünk a közeli nonstop felé, amikor Try megszólal: talán vehetnénk neki egy tábla csokit. Mire én: hja, kicsit én is sajnálom. Szóval vettünk egy extraméretű táblás csokit, visszamentünk, és elmondtuk neki az egész sztorit. Másnap, amikor mentünk kölcsönözni, amint meglátott bennünket már mosolyogva újságolta, hogy megkapták a Play It Again, Sam című filmet DVD-n, mire én gyanakvó mosollyal kérdeztem: aha, de bizonyára épp ki van kölcsönözve, ha jól sejtem, igaz? Hát mégis csak van humorérzéke a srácnak :). Az, hogy ezek után másnap elhagytuk hazafelé út közben a kikölcsönzött DVD-t… na ez már egy másik sztori.

Apropó, két héten belül két csokor piros tulipánt is kaptam Try-től. Az elsőt névnapomra kaptam, a másodikat pedig tegnap. Hazaállít Try egy csokor piros tulipánnal a kezében, nekem pedig elkerekednek a szemeim, és csaknem könnyekig hatódom :). Na hát ennyire kedves és figyelmes ez a Trychydts. Jó, ha mindenki tudja! Páratlan jószág, ez kétségtelen. ;)

Új év, megkésett Thanksgiving

Trychydts ||| 2007., január 03., 11:51 |||

Tegnap hálaadás napi vacsit tartottunk Kathyvel. Hálaadás persze nagyon nem most volt, de akkor épp elfelejtettem, aztán úgy gondoltuk, hogy majd Karácsonykor, de akkor Cal üzleti úton éppen erre járt, szóval aznap inkább tőle tanultam sós kiflit sütni (meg pár általános mesterfogást a tésztasütéshez), aztán nem kaptam húst a feketepiacon. Mivel nem akartunk hálaadásnapi kaját algafasírtból, ezért inkább megvártuk a Szilvesztert — de akkor édesanyám jött haza, ezért átugrottunk hozzá kanasztázni, és mire hazaértünk, már csak szétesni volt időnk éjfélig. Újévre terveztük hát, de édesanyám még kanasztázás közben beajánlott egy lencselevest, ami ugye mégiscsak hagyomány. Ergo, tegnap kezdtem neki megcsinálni a cuccot.

Az almaszósz és az édeskrumpli full autentikus volt, de mivel nem volt kedvem egy egész pulykával vacakolni, a csirkemellett előkészítettem úgy, ahogy azt a szakácskönyv írta, és utána hirtelensütöttem. Végül is egész finom lett. Voltak sült zöldségek, többé-kevésbé ez is autentikusnak tekinthető. Még ma is hálaadásnapi cuccot eszünk majd, amúgy.

Az ünnepeket alatt be kellett ugranom a munkahelyemre, és elfelejtettem, hogy ilyenkor be van élesítve a védelmi rendszer — már hallottam, ahogy keres a kábítólövedék irányzéka, amikor sikerült odaérintenem a kártyámat a panelhez. Nagy mázlim volt, no.

A karácsony amúgy elég frankós volt, elsősorban ruházati fronton történtek komoly előrelépések — mivel mostanában ugye elég sokat járok mindenféle underground drogbuliba, ezért elég jól jöttek a cool cuccok, amiket kaptam. Leslie meglepett egy sorszámozott, aláírt Count Kevin képregénygyűjteménnyel, ami igazi teletalálatnak is tekinthető.

A saját ajándékaimat sikerült elég jól eltalálnom; és aminek talán a legjobban örültem, hogy — a tavalyi évvel ellentétben — idén Balunak is sikerült még karácsony előtt eljuttatnom az ajándék szoftverét.

A hét projektje: éppen édesanyám hordozható számítógépére próbálok mobilinternetet installálni. Elég vicces dolog, csak éppen már majdnem kettéharaptam az erre a célra vásárolt telefont a frusztrációtól.

Kathy Sandbenderse szervizben — ismét. Remélhetőleg, ezután tényleg kicserélik, mert a vizuális interfésze egyre többször rendetlenkedik, és ez ugye azért nem a legszerencsésebb esemény egy szabadúszó visual art művész számára. Addig is az én gépemet nyúzza — a Hitachin nemrég frissítettem operációs rendszert, így remélhetőleg a vas is kevésbé hat kőkorszakinak.

|||

© Trychydts & Kathy Zoei Torrance
A blogot Wordpress motor hajtja. A legördülő menük a CSS Menu Generator segítségével készültek.

Switch to our mobile site