Lassan kezd komikussá válni, ahogy váltogatjuk egymást Try-vel. Ő lebetegedik, én ápolom, aztán másnap úgy ébredek, mintha kénsavat öntöttek volna a torkomra, vagy felpumpálták volna, hogy még véletlenül se kapjak levegőt. Ezenkívül az orrom is be van természetesen dugulva, hogy biztos, ami biztos alapon, tényleg még véletlenül se kapjak levegőt. Szóval reggel lementünk a rendelőbe, én pedig legszívesebben sírtam volna annyira szar volt. Az orvos megnézte a torkom, majd megkérdezte tőlem, hogy kapok-e egyáltalán levegőt. Mondtam, hogy annyit amennyi életben tart, annyit még igen. Szal most gyógyszerre vagyok fogva, az ágyban Sendbenderezek, kamillateát iszok mézzel, Try pedig a konyhában sündörög, és ebédet főz :). Váltás. Tegnap én csináltam ugyanezt.
Az megint más kérdés, hogy a gyógyszertárban mekkora balhét csináltunk. No de hát igen. Annak a vége részemről verekedés lett volna, mert majd fel robbantam. Szerencsére Try ura volt a helyzetnek, és alaposan kiosztott mindenkit! Hehe x). Úgy kell nekik!
Távol álljon tőlem az általánosítgatás, de három napon belül ez már a második eset, amikor az öregek úgy érzik rájuk nem vonatkoznak a szabályok, és bármit megtehetnek, arra hivatkozva, hogy ők öregek, és őket tisztelni kell ezért.
A Mikulásról nem is írtam még, pedig már akartam. Idén igazán pedáns voltam, írtam neki egy levelet. Meséltem neki egy kicsit arról, hogy mi a helyzet, meg hogy remélem az északi sark felé minden okés. Aztán Try ment a városba, úgyhogy gyorsan a kezébe nyomtam, hogy adja fel az északi sarkra a Mikulásnak.
Este hazaértünk és egy csomag állt az ablakban. Try-nek címezve. Én meg elmentem a fürdőbe intézkedni, és mikor kidugtam a fejem az ajtó mögül, látom Try-t az előszobában. Megyek be a szobába, és az ablakban egy egész csoki Mikulás kollekció nyüzsög a cipőmben :). Try-hez fordultam, hogy látott-e valakit, de nem-nem, ő nem látott senkit… nem is érti… aztán örültem a csoki Mikulásoknak, de kellett valami a kabátomból. A fogashoz mentem, és mit látok? A kabátom zsebe tele Mikulásokkal. Majd szét csattantam meglepettségemben :D. Szóval megkapta a levelemet a Télapó, és igazán nem felejtett el ;). Sőt, hogy még tetézzem a dolgot, Mikulás bácsi olyan szemfüles volt, hogy azt is észrevette, hogy nem csak egy lakhelyem van, és lakókomplexumi lakásomba is ellátogatott, mert amikor beugrottam néhány cuccomért, láttam hogy egy egész halom áll az ablakban az egyik kedvenc csokimból :). Teljesen meghatódtam :,). Még mindig az vagyok ::).
Szerdán délben sajtótájékoztatóm volt, délután pedig a szokásos aktrajzolás három órán keresztül. Épp hogy elhagytam a tett színhelyét, az egyetemet, már jön a hívás Cloétól, hogy hol vagyok, mikor a lánybuli már javában folyik. Ez egy havi átlaggal megrendezett partyzás. Chloénál összeülünk lányok, aztán a nélkülözhetetlen mogyoró és bor mellett jól kidumálunk mindent. Értsd: MINDENT! Ez jó dolog, az ember megkönnyebbül. Klasszak ezek a kis összejövetelek. Alapjába véve nem panaszkodom :). Elégedett vagyok az életemmel.
