Elkerített Város

Akkor én is.

Kombinált háló-ebédlő

Póknál.

Életfogytig jótáll.

Vagy ez:

A pék pókja

Az apróka

pók-apóka,

s a porhanyó

potrohú

pókanyó

a pékségben

a szennyezett

mennyezetre

nyálból való

máló

hálót

font, –

pont.

A kópé

póknép

pótlék-

hálókat eresztve

keresztbe

a pókasztal fölött,

hálóból ebédlőt kötött.

Félt a péppel pepecselő pék,

hogy odapök

a pók,

illetve a liszttel

hintett púpos pépre tisztel.

Ezért leseperte az apróka

pókpárt a padlóra.

Csattant a fapapucs –

Fuccs!

Így járt pórul a két pupák

pék

pók.

Pukk.

Innen. Alap.

Nyolc kicsi lábacska mászik a falon,
Mindegyik azt mondja: jaj, de jól vagyok!

^^

Lassan kezd komikussá válni, ahogy váltogatjuk egymást Try-vel. Ő lebetegedik, én ápolom, aztán másnap úgy ébredek, mintha kénsavat öntöttek volna a torkomra, vagy felpumpálták volna, hogy még véletlenül se kapjak levegőt. Ezenkívül az orrom is be van természetesen dugulva, hogy biztos, ami biztos alapon, tényleg még véletlenül se kapjak levegőt. Szóval reggel lementünk a rendelőbe, én pedig legszívesebben sírtam volna annyira szar volt. Az orvos megnézte a torkom, majd megkérdezte tőlem, hogy kapok-e egyáltalán levegőt. Mondtam, hogy annyit amennyi életben tart, annyit még igen. Szal most gyógyszerre vagyok fogva, az ágyban Sendbenderezek, kamillateát iszok mézzel, Try pedig a konyhában sündörög, és ebédet főz :). Váltás. Tegnap én csináltam ugyanezt.
Az megint más kérdés, hogy a gyógyszertárban mekkora balhét csináltunk. No de hát igen. Annak a vége részemről verekedés lett volna, mert majd fel robbantam. Szerencsére Try ura volt a helyzetnek, és alaposan kiosztott mindenkit! Hehe x). Úgy kell nekik!
Távol álljon tőlem az általánosítgatás, de három napon belül ez már a második eset, amikor az öregek úgy érzik rájuk nem vonatkoznak a szabályok, és bármit megtehetnek, arra hivatkozva, hogy ők öregek, és őket tisztelni kell ezért.

A Mikulásról nem is írtam még, pedig már akartam. Idén igazán pedáns voltam, írtam neki egy levelet. Meséltem neki egy kicsit arról, hogy mi a helyzet, meg hogy remélem az északi sark felé minden okés. Aztán Try ment a városba, úgyhogy gyorsan a kezébe nyomtam, hogy adja fel az északi sarkra a Mikulásnak.
Este hazaértünk és egy csomag állt az ablakban. Try-nek címezve. Én meg elmentem a fürdőbe intézkedni, és mikor kidugtam a fejem az ajtó mögül, látom Try-t az előszobában. Megyek be a szobába, és az ablakban egy egész csoki Mikulás kollekció nyüzsög a cipőmben :). Try-hez fordultam, hogy látott-e valakit, de nem-nem, ő nem látott senkit… nem is érti… aztán örültem a csoki Mikulásoknak, de kellett valami a kabátomból. A fogashoz mentem, és mit látok? A kabátom zsebe tele Mikulásokkal. Majd szét csattantam meglepettségemben :D. Szóval megkapta a levelemet a Télapó, és igazán nem felejtett el ;). Sőt, hogy még tetézzem a dolgot, Mikulás bácsi olyan szemfüles volt, hogy azt is észrevette, hogy nem csak egy lakhelyem van, és lakókomplexumi lakásomba is ellátogatott, mert amikor beugrottam néhány cuccomért, láttam hogy egy egész halom áll az ablakban az egyik kedvenc csokimból :). Teljesen meghatódtam :,). Még mindig az vagyok ::).

Szerdán délben sajtótájékoztatóm volt, délután pedig a szokásos aktrajzolás három órán keresztül. Épp hogy elhagytam a tett színhelyét, az egyetemet, már jön a hívás Cloétól, hogy hol vagyok, mikor a lánybuli már javában folyik. Ez egy havi átlaggal megrendezett partyzás. Chloénál összeülünk lányok, aztán a nélkülözhetetlen mogyoró és bor mellett jól kidumálunk mindent. Értsd: MINDENT! Ez jó dolog, az ember megkönnyebbül. Klasszak ezek a kis összejövetelek. Alapjába véve nem panaszkodom :). Elégedett vagyok az életemmel.

Dermák, üzlet, cápauszony

Trychydts ||| 2006., december 06., 10:55 |||

Éjfélnővér kihúz egy dermát a dobozából, és az asztalon Ninth felé csúsztatja. Kösz, tudod, hogy imádlak, ugye? — mondja Ninth, felkapja a dermát és az alkarjára simítja. Az övé, egy majdnem teli doboz Silver Light úgy kábé egy órája fogyhatott ki. Éjfélnővér feláll és indulásra készülődik. Látom, ahogy szemei éjszakai üzemmódba állnak, pupillái tűhegynyire szűkülnek még az Aloé félhomályában is. Gyorsan odalököm neki a névjegyemet — ugyebár vagy informális üzleti találkozunk, vagy nem informális üzleti találkozunk ugyebár. Megfordul és távozik — szombaton, ha sikerül józanon összefutnunk az esti wizz-partyn, még kéne váltanunk pár szót.

Visszafordulok Ninth-hoz, a Blue Sparks kezdi megtenni a hatását. Nagy lendülettel magyarázgatja tovább a netes klán- és partyszervezés rejtelmeit, olyan sztorikkal jön elő, hogy asziszem, kiolvad az agyam. Kathy kicsit keményebb interviewer, mint én voltam pár hete — igaz, nekem századannyi háttérinfóm sincs erről az egész buliról, mint neki. Azért ha máshol nem, hát a posztumusz memoáromban tuti lehozom ezeket a sztorikat, mert kár lenne őket veszni hagyni. A beszélgetés hirtelen visszakanyarodik az eredeti témánkhoz, nevesül hogy én mit tudnék ajánlani a klánnak némi insider információért cserébe. Felhajtom a Black Russianomat, hátha az alkohol ad nekem egy kis plusz löketet Ninth dermái ellenében, aztán nekikezdek.

Végül sikerül egész jó üzletet kötnünk, asszem; kaptam egy egész klassznak kinéző extra lehetőséget a brand terjesztésére, cserébe csak olyasmit kell csinálnom, amit eléggé szeretek. Klasszos kis meeting volt, a lendület egészen a Barrytownba tartó légibuszig elvisz minket.

Nem semmi az sem, hogy látom Balut gyorséttermi kaját majszolgatni — nem is olyan régen ezt még kvázi elképzelhetetlennek tartottam volna, most meg csak úgy tömi az arcába a helyi specialitást, a cápauszony-szirmot paradicsom ízesítésű algaszósszal.

Megtartottunk még egy órát az egyre szűkülő közönségnek; utána, hogy egy kicsit oldódjon a depresszió, beugrottunk a szomszédos gyorskajáldára dumálgatni egy kicsit. Kathy viszonylag hamar dobbant, megy netállomást építeni; mi még maradunk, és hamarosan elég személyes vizeken járunk, nem gondolnám, hogy Balu tíz év barátság után is képes nekem meglepetéseket okozni, de most egyik ütőkártyát húzza elő a másik után — lassan már nem is olyan fura az az algaszószba mártogatott cápauszony-szirom.

Amúgy új hubot raktam össze a hétvégén, ennek következtében az itthoni intranet egy fokkal keményebb az előző verziónál; többek között a Sandbenders és az Ono-Sendai végképp búcsút inthet a hálózati kábeleknek.

|||

© Trychydts & Kathy Zoei Torrance
A blogot Wordpress motor hajtja. A legördülő menük a CSS Menu Generator segítségével készültek.

Switch to our mobile site