Nem vagyok jól. Nem aludtam sokat ugyan, de mint mondtam ennek is meg volt az oka. A reggel sem volt szebb, mint az éjszaka. A szemeim bedagadtak, az orrom pedig a Mikulás piros krumpliorrára emlékeztetett. Arról ne is beszéljek, hogy fájt a hasam, hiába reggeliztem.
Ültem kedvenc fogorvosom várótermébe, az orvos befut, nem sokkal később behív. Az első kérdése ez volt:

– Mi a baj? Miért sírsz? – utána magyarázhattam, hogy nem sírok csak épp allergiás vagyok a vidéki friss levegőre. Rosszul leszek tőle. Pech…

A hosszú fogszabályzás ideje alatt úgy látszik frankón megtanultam úgy beszélni hogy közben két kézzel turkálnak a számban, de az sem kizárt, hogy a doki rutinos a dünnyögés megértésében, mert amikor célzásokat ejtettem a fogszabályzóm levételét illetően, tökéletesen értette minden szavam. Azt hittem több kört kell majd futnom mire meggyőzöm, hogy az újévet én már szeretném vasak, és gumik nélkül a számban tölteni, de már az első célzásra pozitív visszajelzést kaptam.

– December 18? Megfelel? – meghatottam bólintok, csaknem elsírom magam, de azért uralkodom az ösztöneimet.
– Tökéletes.
– Jó. Akkor 18-án leszedjük, megcsináljuk az éjszakai kütyü lenyomatát, 19-én megkapod a kivehetőt, és isten áldjon!

Kedvemre való. Hát nem remek karácsonyi ajándék? Bevallom őszintén egyáltalán nem számítottam ilyen reakcióra a részéről :). Szóval azt leszámítva, hogy a fejem robbanás közeli állapotban van, érzelmileg meg sebezhető vagyok, kicsattanok az örömtől, és a meghatottságtól… van, amikor az ember már úgy érzi túl sok. Akkor felemelő érzés, ha megszabadítják szenvedéseitől. Juhéjj! ^^