A hét leginkább szívet melengető pillanata: Mary Jo szakértőnek nevez egy feminista klubban. A hét legnagyobb meglepetése: tényleg szakértő vagyok. (Legalábbis a szakdolgozatom témakörében.)
Maga a klub egyébként tipikus példája annak, hogy sokan miért rettegnek a feminizmustól; én személy szerint viszont maximális megerősítést kaptam ez irányban. A klub vezetője harsányabb, agresszívebb és szűkebb látókörű volt mindenkinél, akivel a front innenső oldalán találkoztam. Az én habtiszta filozófiai érvelésemet, ha szabad kérnem, senki ne tolja félre azzal, hogy ha Platón, a világ legnagyobb filozófusa nem volt képes megoldani egy problémát, akkor én se leszek. A filozófia egyszerűen nem így működik — noha persze elképzelhető, hogy nem vagyok nagyobb filozófus, mint Platón, nekem rendelkezésemre áll kétezer évnyi plusz kollektív filozófiai tapasztalat.
A megoldás, amit a felvetett problémára (hogyan lehetne kiküszöbölni, hogy az etikai elméletekben a nők ne legyenek eleve hátrányos pozícióban) a hölgyike elővezet, amúgy annyira banális (hozzuk őket előnyös pozícióba), hogy félelmetes. Mary Jo meg én back 2 back (figyelitek, egy DJ-kifejezés) próbálunk rendet vágni ebben az áthatolhatatlan dzsungelben.
Amúgy ahogy általában ilyenkor, az ellentábor is képviselteti magát: megint elhangzik az a vadbaromság, hogy a nők ugyanannyit bántalmazzák a férfiakat, mint fordítva, és különben is, ők kapják a gyereket váláskor. Amikor szembe jön egy ilyen sötét alak, úgy érzem, nincs az a radikális feminizmus, amit túlzásnak tudnék nevezni.
A program ötkor kezdődik, a szervezők valamiért azt képzelik, hogy egy kávéház ideális helyszín egy húszfős filozófiai diskurzusra, és hogy leoltani a nem hozzánk tartozókat, hogy ne beszélgessenek túl hangosan, elfogadható. Negyed nyolckor azzal lépek le, hogy vacsorát kell főznöm Kathynek, mire hazaér — szerintem nehéz lett volna ennél feministább érvvel előállni.
Péntek-szombat megint bulik a Blue Hallban, és esküszöm, örül a szívem, hogy jövő hétre nincs semmi. Utálom, hogy a ruhám folyton tele van füsttel, utálom a drogokkal kevert, avas izzadságszagot a klub levegőjében, már a fáj a szemem a Wizztől lángoló csajok látványának dömpingjétől. Unom, hogy még éjjel is arra ébredek, hogy cseng a fülem.