Cáfolnom kell Try előérzeteit. De még mennyire hogy volt alvás!

Szóval a Blue Hallba sokat jártam régen bulizni. Amolyan kék-műanyag hely, néhol bugyborékoló vízfallal, fehér pálmafákkal, valamint extrakényelmes vízágy ülőalkalmatosságokkal.

A hajnali keléstől megrészegedve vonaglottam végig a zsúfolt napon. Kora reggel már a műteremben kellett lennünk, hogy Chloé-ról készítsünk egy fotósorozatot. Ezután interjút kellett készítenem egy vállalati igazgatóval, végül az egyetemi előképzőn kellett ülnöm 3 órát A4-es papírokat csíkozva. Úgy éreztem magam, mint aki valamiféle múlt századi iskolai büntetésre kárhoztatott.

Aztán persze miután hazaér az ember, rágni kezdik a fülét, hogy tipikus női viselkedésről tesz tanúbizonyságot azzal, hogy nem készül el időben, mert még mindig csak sminkel! No comment. Alapos vagyok. Nevezzük így a dolgot. Mindenesetre ekkor már nagyon fáradt voltam. Tudni lévén, hogy merre tartunk műanyag UV érzékeny fűzőbe bújtam, és fehér elegáns magas sarkú gumicsizmába. Bepattantunk a kocsiba, és irány a Blue Hall.

Sosem rajongtam igazán a HC-ért meg kell vallanom. Számomra a zenének ez a fajtája inkább áll közelebb zajártalom fogalmához, mint a muzsikáéhoz. Szóval még azt is megkockáztatnám, hogy nem sok különbség lenne az ott dübörgő dobhártyaszaggató bamm-bamm robaja, és egy fémkuka fedőjének vaskalapáccsal való ütemesen csapkodása között.

Aztán első körben beültünk a kisterembe, ahol két droid dj szolgáltatta a zenét. Érzékelhetően elhaltak a hallóidegeik, vagy a beültetéseik koptak el, mert a basszust úgy felnyomták, hogy a belső szerveim vad táncot jártak rezgő csontjaimon, míg én minden erőmmel arra összpontosítottam, hogy halláskárosodás nélkül ússzam meg az esetet.

Végül miután legurítottam egy pohár foszforeszkáló energiakoktélt csak sikerült eljárnom az uniformális robottáncot a neonkék táncparketten, majd mikor már nem tudtam eldönteni, hogy a tánctól, vagy a kialvatlanságtól esek össze perceken belül, lerogytam az egyik vízfotelbe, és ott a felcsavart bamm-bamm dobhártyaszaggató monoton robaja mellett édes álomba szenderültem. Valamikor hajnali három körül ébredtem Try karjai közt, aztán fázni kezdtem, végül leléptünk. Ööö… azért azt had tegyem hozzá, hogy a látszat ellenére én élveztem :). Tök komolyan!