Na, ma elég jó formában voltak a Sprawl reklámemberei. Az egyik egy szintetikus tea reklámfilmjének tesztjére akar berángatni, a kedvéért még azt is hajlandó lennék „eltitkolni”, hogy újságíró vagyok. Ez ugyanis kizáró tényező, megállapodunk, hogy leszek kiadványszerkesztő. Erre elkezd kérdezgetni, iszom-e szintetikus teát, mondom igen, de ugye Nestea-t, mondom nem, csak és kizárólag mormon Liptont. Ebből már nem engedtem, látom rajta, hogy remeg a keze a frusztrációtól, de hát andom kell a reklámhűségnek. Tíz perc múlva jégkrémet akar velem kóstoltatni egy ellenszenves szipirtyó, ráadásul én fogyókúrázom, a drámai hatás kedvéért megint a „durva” verzióban. Nagyon krután rázom le.

Megint van irodám a cégnél, mi több, inkább azt kéne mondanom, hogy most már van irodám, tekintettel arra, hogy ezen csak Silverrel osztozunk kettesben. Elég frankóság, ablak is van a hátam mögött, némi kísérletezés után még arra is rájövök, hogyan kell kezelni a klímát. Momentán a mi irodánk a legmelegebb.

A hét csúcspontja: Tryocska sorban áll a TO-n, a szakdolgozatának leadására készülődik. Nem mondom, kellemesen régimódi dolog nyomtatgatni, könyvet köttetni; a huszadik században ez még akár korszerű is lehetett, ma már inkább az egyetem patináját erősíti. Szerintem mind a könytárnak, mind a szerencsétlen, nyomoronc, túlterhelt tanulmányi hivatalnak jobb lenne, ha a hálón keresztül lehetne adott határidőig feltöltögetni a dolgokat; megkockáztatom, az opponensnek felkért szakember bácsik se roppantak volna bele abba, ha nem képernyőn kell nem elolvasni a dolgozatokat. Mindegy, elkészültem, akit érdekel az előzetes, védés előtti változat, vagy hogy mit írtam Baluról a köszönetnyilvánításban, az egy erősen ideiglenes honlapon megtekintheti.

Kiürítek néhány kisebb tárolómodult a barrytowni kégliben, helyet csinálandó Kathy egyre szapodó cuccainak. Átprogramozom a mosógépet, most már nem csak havonta egyszer lesz egy-egy gigantikus program, hanem folyamatosan tisztítjuk a ruháinkat. Sokat kóválygunk mostanában mindenféle raktáráruházakban is, feltöltjük konzervkészleteinket kvázi vegetáriánus étrendünknek megfelelően.

Délelőtt jön a telefon: Kathy a Magleven szemben ül Ezüst Borostyán Kisasszonnyal. Gyorsan leesemesezzük, hogy akár le is lehetne köpni, de mindenképpen érdemes lenne legalább egy kis kólával pofán löttyinteni. Persze végül nem lesz a projektből semmi, de az ember idegrendszerére határozottan frissítően hat az ilyesfajta álmodozás.