Új perspektívák

kzt | | | 2006., október 16., 12:23 | | |

A sors újra és újra csak azt bizonyítja milyen kicsi a világ. Épp Chloé lakótársainak puffogok egy bizonyos illetőről, amikor pedig képet mutatok róla neki Ilo2 felvonja szemöldökét, és közönyösen kijelenti: én ezt ismerem. Szemeim elkerekednek. Erről ennyit. Bár ő sem volt túl pozitív véleménnyel az illetőről, az én puffogásomtól teljesen függetlenül.

Szeretem Chloét. Ha padlón vagyok segít. Ha hülyülni támad kedvünk elvagyunk. Ha beszélgetni akarok ott van nekem. Tegnap reggel eléggé padlón voltam. Elvoltam keseredve. Felhívtam, 1 óra múlva már a városban bóklásztunk. Egy percig még zokogtam is a vállán. Jól esett. Nem vagyok feltétlenül elégedett az életemmel. Úgy érzem sokkal kevesebbet hozok ki belőle, mint amennyit lehetne. A lustaság átka. Az mindenesetre előrelépésnek tekinthető, hogy a problémát felismertem, és a változtatás érdekében lépéseket is teszek. Tudom, hogy általában minden ízes állást úgy kapok, hogy csak ülök egy helyben és rám találnak. Jobb híján a kisujjamat se kell mozdítanom. Pont ezért lustulok el. Az pedig borzalmas.

Hmm… kénytelen vagyok bevallani, imádom Try-t. Amióta visszajöttem Tükörországból, mintha sok minden megváltozott volna. Eddig se panaszkodtam sokat, de most már szinte egyáltalán nem is tudok.

Járok az egyetemi előkészítőre. Másfél óra az út oda, és másfél vissza. Nem mondanám, hogy közel van. Természetesen a csoportom tele van elvetemült alternatív öltözködésű emberkével. Akár ki is írhatnák magukra: „művészlélek vagyok, kreatívkodni akarok!”

Apropó erről jut eszembe. Angliában 4 napig voltam. Pontosabb 5. Mivel hétfőn törölték a járatomat, így egy nappal tovább maradtam. Az öt napból egy napot kellett csak melóznom, a többit szabadon lófrálva tölthettem. Plusz mindent finanszíroztak csak füttyentenem kellett. Kicsit művelődtem divatból is. Tulajdonképpen imádok szakadt fiús cuccokban lejteni. Ugyanakkor 21 éves fejjel néha úgy érzem, hogy ideje lenne nőiesebbnek lennem. Hát ott volt a lehetőség. Divatkongresszusok, expók, kiállítások, estélyek. Szóval volt lehetőségem trécselni, művelődni és informálódni a téma kapcsán világszere elismert profiktól. Kicsit ragadt is rám a dologból. Egész beleszerettem a témába. Így hát rendesen be is vásároltam a cég kontójára és gyakorlatilag lecseréltem a ruhatáramat. Ennyit erről. Annyira nem is vészes. Majd megszokom. Sőt, egész jól érzem magam bennük.

A hétvégém egész nyugis volt. Volt egy aktfotózásom, meg el kellett készítenem egy galériát. Most pedig törhetem az agyam, hogy egyéni úton hol vágjak bele a tanulásba, hogy némileg autodidaktamódon is felkészítsem magam az egyetemi felvételire. Szóval a mai program az lesz, hogy összeállítok valamiféle vázlatot az elolvasandó könyvekről, beugrok az edzőterembe, updatelem a diákkártyámat, aztán este húzok újságírás órára, aztán irány Barrytown.