Épp hetek óta tartó fáradságra panaszkodom Trychydts-nek, amikor ő előhúz a gyógyszeres dobozból egy lap zöld kapszulát, majd kijelenti:
– Serkentő. Pont erre a célra kifejlesztve. Napi egy kapszula, és nem lesz energiahiányod.
Hahh… én pedig reménykedem benne, hogy igazat mondd, és szófogadóan beveszem a kis zöld bigyót.

Apropó nem erről akartam írni. Ha halloween hát adjuk meg a módját – gondoltuk, és fehér ingben nekivágtunk, hogy a LebegőHajó nevezetű ütős bulijairól elhíresült helyen belevessük magunkat egy kis holtak napjabeli éjszakai mulatságba. Ami azt illeti bizonyára régen bulizhattam, mert akkoriban még ütős partykat adtak, de az is lehet, hogy megfelelő mennyiségű grog nélkül nem ragad magával a buli heve annyira amennyire odahallucinálja az ember félegész állapotában. És most nem ragadott… most éber voltam, és józan… azaz egy pohár limonádé, és a másik pohár citrommal dúsított 3 deci sör bizony nem vágott padlóhoz, de hiszen a cél sem ez volt.

A LebegőHajón mindenfelé jelmezbe bújt halloweenisták. Talán a forgatag nagyobb is lehetne, de a hangulatot teremtő zenekarok, és a már megszokott speciális effektesek jól végzik a munkájukat, hiszen a táncparkett közepén, minket is elkap a táncolás heve, és végkimerülésig abba sem hagyjuk. Végül egy kellemes kis éjszakát hagyunk a hátunk mögött, viszonylag korán, hajnali egy óra tájt, de a műsor akkor már a vége felé közeleg, langyos lötyögésre pedig nem vágyom. A napi rohangálás fáradtságáról már ne is beszéljünk. Party? Máskor is… persze. Legközelebb 10-én.

Mondhatni teljes egészében idetelepedtem Try Barrytown-i otthonába. Csak néha tévelygek haza ezért azért, Try pedig nem akadékoskodik. Sőt, mi több! Mindent megtesz azért, hogy otthon érezzem magam, ami kedves tőle :). Szóval Try legénylakása egyre melegebb, és otthonosabb, és jövő héten már képeink is lesznek a falakon! :)

(A Hajón természetesen millióegy régi ismerősömbe botlottam. És hát persze nem telik el hét állásajánlat nélkül. Most is kaptam egyet… ezért tényleg érdemes bulizni járni xD.)

Tegnap az a fajta konzultációm volt Mary Joe-val, amelyiket még én is élvezem: filozófusként kellett helytállnom egy filozófussal szemben. Tök fahéj volt, egészen jól álltam a sarat, ráadásul az sem semmi érzés, amikor egy feminizmusban megőszült docens ilyeneket mond az embernek, hogy „semmi baj, nem gond, ha magának más preferenciái vannak, mint nekem”. Klassz kis pengeváltás volt, nem is jöttem ki belőle rosszul, és persze rám is fért egy kis edzés, ugyanis, célkanyarban lévén a szakdolgozatom, gyakorlatilag teljesen biztos, hogy idén lesz a védésem. Sajnos 50-50 az esélye annak, hogy az ország egyik legjobb politikafilozfusát és annak, hogy egy teljesen jellegtelen, víztelen, színtelen ultrakonzervatív filozófiát művelő mócot kapjam ki opponensnek. Pech.

Sebaj. Lassan viszont akár be is költözhetnék az egyetem könyvtárába, ahol a munkámat végzem. Régen egyébként ez volt a munkahelyem is, és előszeretettel használom ki az extra helyismeretemet. Még gyűjtöm a bátorságot arra, hogy a japánkertbe is kilibbenjek, ráköszönni a csekély számú ismerősre, aki még ott dolgozik, illetve már azzal a gondolattal is eljátszadoztam, megnézem, kitörölték már-e a retinamintázatomat Slatky irodájának ajtajából. Félek, hogy nem a régen szokásos „szia kicsi Márkocskával” fogadna, hanem első reflexből hívná a biztonsági őröket.

Végleg kiiratkoztam a klánból, vagyis próbálok: egyelőre még mindig van hozzférésem a klán mainframe-jéhez, pedig már többször és aláhúzottan is kértem, hogy töröljenek végre. De nem teszik, ráadásul fogalmam sincs, hogy miért. Szerdán volt egy elég húzós beszélgetésem Geebeevel, kicsit nagy tömörítésben nyomtuk az infót, mégis lemaradtam egy Art Macabre perfomanszról. Így járnak azok, akik a magánéletet keverik az üzlettel.

Tegnap Try grill csirkét vacsizott. Én néztem. Idejét sem tudom, mikor ettem utoljára húst. Talán már öt éve is meg van. Aztán belém bújt a kisördög, lecsippentettem egy kis mellehúsát, cukkoló mozdulattal a szám felé közelítettem — közben Try reakcióját szemlélve — majd hamm! És kész. A csirkehús ízetlenül mállott szét a számban, én pedig továbbra sem esem extázisba a hústól. Trychydts szerint már nem vagyok vega. Szerintem meg csak cukkol :). Szóval mesélhettem volna róla, de feleslegesnek tartottam, kedden volt egy műtétem. Most az arcom fel van dagadva. Ennyi. Ápolgatni kell. A legkiábrándítóbb az egészben, hogy este bálba megyünk Try-vel… normális esetben díjaznám az ötletet… talán nem is lesz olyan vészes :). No…

A sors újra és újra csak azt bizonyítja milyen kicsi a világ. Épp Chloé lakótársainak puffogok egy bizonyos illetőről, amikor pedig képet mutatok róla neki Ilo2 felvonja szemöldökét, és közönyösen kijelenti: én ezt ismerem. Szemeim elkerekednek. Erről ennyit. Bár ő sem volt túl pozitív véleménnyel az illetőről, az én puffogásomtól teljesen függetlenül.

Szeretem Chloét. Ha padlón vagyok segít. Ha hülyülni támad kedvünk elvagyunk. Ha beszélgetni akarok ott van nekem. Tegnap reggel eléggé padlón voltam. Elvoltam keseredve. Felhívtam, 1 óra múlva már a városban bóklásztunk. Egy percig még zokogtam is a vállán. Jól esett. Nem vagyok feltétlenül elégedett az életemmel. Úgy érzem sokkal kevesebbet hozok ki belőle, mint amennyit lehetne. A lustaság átka. Az mindenesetre előrelépésnek tekinthető, hogy a problémát felismertem, és a változtatás érdekében lépéseket is teszek. Tudom, hogy általában minden ízes állást úgy kapok, hogy csak ülök egy helyben és rám találnak. Jobb híján a kisujjamat se kell mozdítanom. Pont ezért lustulok el. Az pedig borzalmas.

Hmm… kénytelen vagyok bevallani, imádom Try-t. Amióta visszajöttem Tükörországból, mintha sok minden megváltozott volna. Eddig se panaszkodtam sokat, de most már szinte egyáltalán nem is tudok.

Járok az egyetemi előkészítőre. Másfél óra az út oda, és másfél vissza. Nem mondanám, hogy közel van. Természetesen a csoportom tele van elvetemült alternatív öltözködésű emberkével. Akár ki is írhatnák magukra: „művészlélek vagyok, kreatívkodni akarok!”

Apropó erről jut eszembe. Angliában 4 napig voltam. Pontosabb 5. Mivel hétfőn törölték a járatomat, így egy nappal tovább maradtam. Az öt napból egy napot kellett csak melóznom, a többit szabadon lófrálva tölthettem. Plusz mindent finanszíroztak csak füttyentenem kellett. Kicsit művelődtem divatból is. Tulajdonképpen imádok szakadt fiús cuccokban lejteni. Ugyanakkor 21 éves fejjel néha úgy érzem, hogy ideje lenne nőiesebbnek lennem. Hát ott volt a lehetőség. Divatkongresszusok, expók, kiállítások, estélyek. Szóval volt lehetőségem trécselni, művelődni és informálódni a téma kapcsán világszere elismert profiktól. Kicsit ragadt is rám a dologból. Egész beleszerettem a témába. Így hát rendesen be is vásároltam a cég kontójára és gyakorlatilag lecseréltem a ruhatáramat. Ennyit erről. Annyira nem is vészes. Majd megszokom. Sőt, egész jól érzem magam bennük.

A hétvégém egész nyugis volt. Volt egy aktfotózásom, meg el kellett készítenem egy galériát. Most pedig törhetem az agyam, hogy egyéni úton hol vágjak bele a tanulásba, hogy némileg autodidaktamódon is felkészítsem magam az egyetemi felvételire. Szóval a mai program az lesz, hogy összeállítok valamiféle vázlatot az elolvasandó könyvekről, beugrok az edzőterembe, updatelem a diákkártyámat, aztán este húzok újságírás órára, aztán irány Barrytown.

Kissé megnémultam a döbbenettől, na. Akik a sorok között is tudnak olvasni, vagy legalább a gondolataimban, vagy rendszeres kapcsolatban járnak Szájmonnal, azok tudják, hogy az utóbbi másfél hónapban elég durva szerepet vállaltam a céges belharcokban, Vöröstündér újraválasztása mellett. Hogy a dolog olyan istenigazából húzós legyen, nem is annyira szikár üzleti szempontok, hanem javarészt afféle szamurájlojalitás dolgozott bennem, amikor igent mondtam. Azt viszont soha nem gondoltam volna, hogy ha így teszek, a volt klánom ilyen gyorsan kiássa velem szemben a csatabárdot.

Persze már hónapok óta elég nyilvánvaló volt, hogy egyre kevesebb projektben és egyre kevesebb szerepet adnak nekem, anélkül, hogy egyetlen szóval is jeleznék, hogy mi a gond, miközben Vöröstündér divíziójában azért továbbra is bizonyítottam, hogy van még bennem elég szufla ahhoz, hogy elvégezzem azt, amire eddig is képes voltam. Geebee is szemrebbenés nélkül felbérelt nyáron; ugyanakkor mondjuk Giskard megválasztásával egyben egy nyolc éve folyamatosnak tekinthető konzulensi pozíciót is elvesztettem. Szóval éreztem, hogy elég nagy a zűrzavar, de azt nem gondoltam volna, hogy vér is fog folyni.

Vöröstündér amúgy 29-8-ra verte a klánt, ezúttal nem Geebee, hanem Arwen személyén keresztül, ami egy hatalmas presztízsveszteség és egy gigantikus arcvesztés a klánnak — de hát így jár, aki azt gondolja, hogy büntetlenül lehet lúzerkedni és inproduktív üzletpolitikát folytatni, a szövetségesek permanens átveréséről már nem is beszélve. Talán nem ártana legalább valami üzleti szakértői AI-t beszerezni, ha már olyan a board összetétele, amilyen: Francis például alighanem a legnagyobb lúzer a keleti parton — ehhez képest még a klán kérte fel, hogy csatlakozzon hozzájuk, mint kommunikációs igazgató.

Most hétfőn, a helyzetet tisztázandó, egy hétórás, maratoni tárgyalássorozatot folytattam mindenkivel, aki kompetensnek számít ezekben a kérdésekben (utána még egy tréninget is meg kellett tartanom, miközben szikrákat láttam az éppen aktuális fejgörcsömtől, ha nincs ott Balu, nem tudom, mit csinálok), hogy kiderüljön, hogy érdemi változás nem igazán várható, a régi pozíciómnak annyi, vagy érvényesülök Vöröstündér divíziójában vagy szabadúszó leszek és meglátom, mire jutok egyedül. Pénteken azért még leülünk Jonny B-vel is egy pár sörre, meg Giskard is befigyel majd, de a lényegen ez már aligha változtat. Talán Arwennel sikerült elborolnálnom a dolgokat, már ami a kapcsolatunk személyes részét érinti.

Viszont szereztem magamnak némi hírnevet, mint ipari kém, és a személyemnek köszönhető pár biztonsági rendszabály bevezetése az exklánomnál. Azért már ez is valami.

Örülök, hogy időben eszembe jutott és még anno csomagoltam egy kis hazai algaleves-kockát (mogyorósat), hogy ne legyen itt hiány mogyorós ételekben. Ma, kísérletképpen a marhahúsleves-ízű algaleves-kockával felfőzött olcsó (mogyorós) szójatésztához – szakácstudásomat tesztelendő – tettem egy „kis” csípős pirosaranyat. Nagyon finom lett – csak szétcsípte a pofám. Rövid tanakodás után (persze konzultáltam Motokóval, anélkül már szinte semmit nem merek csinálni, mióta az a kis malőr ide, Tükörországba kényszerített) úgy döntöttem, teszek még egy próbát, ezúttal csak egy csöppnyi csípős pirosarannyal. Csak hogy ne csípje szét a pofám.

Nem tudom, mit sózott rám LX-ir helyett az a paraszt, de a legkényesebb pillanatban valami felülírta a motorikus funkciókat – és megint akkorát nyomtam a tubuson, hogy egy hétig fogok tüzet okádni.

Komolyan, elegem van az ilyen selejt drogokból. Új szállító után kellene néznem. A múltkor is azt hittem, sima D-Halált vettem – napokig minden emailem helyett csak kis, sötét- és világosszürke négyzeteket láttam, szabályos, 58 karakter hosszú sorokba rendezve. Persze amikor konzultáltam hacker haverommal, ő se tudott mást mondani, mint hogy „Az 58 az a Jelenések Könyve, haver. Komolyan. Az 59 is az, de az 58 is. Vagy a fibonacci-sorozat. De inkább a Jelenések Könyve.” Szerintem őt is átbaszták a D-Halállal. Komolyan, ne gyertek ide. Ez itt a pokol. Nem azt kapod, amit veszel. Soha.

És akkor azt mondtam Trychydtsnek, hogy adjon egy kis karburátor tisztítót. Ő meg csak nézett.

– Hogy… MIT?
– Ahh. Tudod!!! Karburátor tisztítót – torkoltam le. – A Sandbenderst „lecsutakolni”.
– Aha… szerintem ilyen szó nem is létezik – mondta Try. – Vagy ha igen, akkor sem ezt jelenti.

Elbizonytalanodtam. Megvoltam róla győződve, arról hogy létezik ilyen szó, és azt jelenti amit gondolok. Kar… kla… karburátor… klaviatúra… izé… olyan hasonló szavak! Fenébe!
Gyorsan lecsekkoltam a Hálón, hogy kinek van igaza. Hja… mindkettőnknek. A szó legalább létezik… az már más kérdés hogy valami olajizével kapcsolatos autóalkatrész vagy mi a gyík.

Vettem egy mini állványt. Nem akarok nagy poggyászt hurcibászni magammal, és a mini állvány klasszikus példája a praktikus utazó eszközöknek. Az ember megnyomja rajta a megfelelő gombot, és a 10 centis kis dobozod máris tetszőlegesen állítható 10 centi és 2 méter között. Azt már ne is említsem, hogy szinte ingyen van, és állati masszív kis jószág.

Reggel felhívtam a légitársaságot. A jelenlegi politikai helyzet miatt a franc se tudja hogy a körömreszelő mehet-e a kézi poggyászba vagy sem.

Hajnali hatkor indul a repcsim, aztán meg sem állunk a brit partokig. Ha minden igaz holnap jelentkezek a hotelszobámból. Ha nem jelentkezek, akkor piszok sok dolgom volt. Tény, előre meg lett mondva: nagy hajtás lesz.