Tegnap óta élesben megy a dejavu. Leszedem a polcokról a könyveket, bedobozolom, felstócolom. Kipakolom a konyhaszekrényt, bedobozolom, felstócolom. Kiürítem a fiókokat, bedobozolom, felstócolom… Aztán várom, hogy megjöjjön Try és bepalolja a kocsiba, hogy elszállítsuk aktuális új hajlélkunkba, miközben morog, hogy leszakad a dereka, mert nehezek a dobozok…

Aztán rájövök, hogy most nem ez a történet. Megjön a bankigazgató, high tech módon alányúl egy kis gurulóssal a dobozoknak, elsasszézik a liftig, lemegy a garázsba és elkezdi telenyomni a dobozokkal a kis teherautót. Tesz egy-két fordulót, és megtelet a kocsi vagy elfogytak a dobozok….

Mégiscsak dejavu? Elkezd nyöszörögni, hogy megfájdult a dereka, mert nehezek voltak a dobozok bepakolni a kocsiba… Mi történt, hol vagyok? Kivel költözöm és hova? Aztán beülök a pirosba és profi módon kivezetek Ezüstös Tavaszba, hogy új lakhelyemen festegessek egy kicsit…

Kezemben a hosszúnyelű festőhenger és megint rámtörnek az emlékek… Szocreál kis otthonom elfoglalása és újreafestése Try, a nagyi és a tébláboló építőmester… Hát ilyet sem játszunk többet.

A hálószoba színe kísértetiesen hasonlít Try Berrytownbeli lakosztályának színére. Nem tán csak jó öreg Fraud űz velem tréfát hogy ezt választottam?

Pihenésképpen kinézek az ablakon. Forró Csokoládé szomszéd ápolja az 1957-e Shevy-ét. Baloldali velem egykorúnak tippelt, án nálam lerobbantabb szomszédasszony most parkol le a legszuperebb BMW-vel. Mit keresek én itt tulajdonképpen?

Gondoskodom róla, hogy előtüremkedő rosszkedvemet kellőképpen rázúdítsam a bankárra. Nehogymá’ neki jobb legyen..Saját maga vigasztalására gyorsan pizzát rendel és egészségesen falatozik.