Házimunkás hétvége

Trychydts | | | 2006., augusztus 08., 11:50 | | |

Elkeseredetten bámulom a fehér, kocsonyás, rossz ízű moslékot, aminek az ebédünknek kellene lennie. Kathy persze mondta, hogy nem azt a baktériumkultúrát kell hozzáadnom, ha egy kicsit szárazabb hatást szeretnék, de én magam csak a sütőbe helyezés előtt fél másodperccel kezdtem el sejteni, hogy valami nagyon nem stimmel. Az ebéd így szépen megkezdi útját Barrytown szennyvíztisztító rendszerében, én pedig rendelek pidzát a vidkomon.

Régen fordult már elő, hogy ennyire totálisan és abszolút csődöt mondjon a szakácstudományom; mindenesetre a jövőben megfontolom, hogy elengedjem-e a fülem mellett, amit Kathy mond.

A Toshiba kiadványszerkesztője előtt ülök, miközben szépen lassan rám virrad. Lassan alakul a kezem alatt a jövő évi naptár: sokkal áramvonalasabb, sokkal eredetibb, sokkal dinamikusabb, sokkal használhatóbb, mint a tavalyi. Imádom az ilyesmit: egyik évben a maximumot nyújtom, hogy aztán, a másik évben megint a maximumot nyújtva megháromszorozhassam az eredményt. Persze elég sokáig és elég kitartóan kell dolgozni a Cégnél ahhoz, hogy az eredmények kézzelfoghatóak legyenek, az ember pedig eljusson a „megbízható szaktekintély” stádiumba, de a feladat azért nem lehetetlen.

Megint mosnom kell. Nem irigylem édesanyámat: nekem van saját mosógépem, neki pedig az arkológiájának közös mosóhelységébe kell lejárnia; így nyugodtan dolgozgathatok közben, miközben a szobát, finom retró hangulatot árasztva, szépen lassan megtöltik a száradó ruhák. Vicces: beépített szárítógépem is van, de a Napocskánál gyorsabban és olcsóbban még az sem szárítja meg a ruháimat. (Na jó, édesanyám Sprawlbeli apartmanjában van mosó- és szárítógép is, amit most éppen a Kölök használ: emlékszem, amikor még közös lakásban laktunk, fenn a hegyekben, nekem is rendelkezésmre állt az a ketyere: buli előtt három órával bőven elég volt betenni a farmert a mosógépbe.)

Kicsit sok poharat törtem mostanában, így elugrunk Kathyvel egy lakberendezési raktáráruházba. Hosszasan bóklászok a konténerek között, mire végre találok egy nekem megfelelő pohárkészletet: finom, elegáns (de nem nőies) vonalak, és ugyan tiszta üveg, mégis van egy kis kék fénye az üvegbe kavart szennyeződéstől. Nagyapámék dunamenti nyaralóbunkerében láttam ilyet utoljára gyerekkoromban — az alakja más volt, de az anyagba kevert szennyeződés ugyanez.

Visszatértem a Photosigre.