Hahh… mi sem jobb annál, hogy amikor az ember lányát megcsapja a depresszió szele áll mellette valaki, aki kész bármilyen eszközökkel kirángatni onnan őt.

Így történt az is, hogy tegnap KORÁN reggel felkeltünk (már fél kilenckor), és Trychydts kijelentette, hogy ma nem dolgozunk, hanem lebzselünk, és valami szórakoztatóval foglaljuk le magunkat. Természetesen már reggel jött két telefonhívásom, ami rögtön megdöntötte az elméletet, mert estére sürgősen meg kellett csinálnom valamit, de úgy számoltam, hogy ez még belefér.

Így hát elmentünk boltba bevásároltunk reggelinek valóval, és Barrytown egyik közkedvelt parkjába leültünk piknikezni a reggeli kellemes időben. Tiszta feelinges volt.

Aztán elmentünk moziba (oda, ahol a múltkor is voltunk) és a változatosság kedvéért ugyanazt a filmet néztük…

Majd elrebegtem Trychydts-nek hogy én sosem voltam a város oly híres üvegpalotájában, ami a hegy tetején van, és közkedvelt turistalátványosság, mire ő kapott a lehetőségen és ajánlotta, hogy menjünk és nézzük meg. Tartalmas nap volt. Nagyon élveztem ezt a kis kiruccanást. Egész nap bóklásztunk. A fáradtságtól pedig a depressziónak még csak a gondolata sem merült fel. Hazafelé úton majdnem elaludtam. Ez azért elárul valamit.

Aztán mikor hazaértünk… várt a munka. Azt hittem mindössze egy órás melóról van szó, erre hajnalig hulla fáradtan dolgoztam. Lehet hogy nem vagyok egy maximálisan megbízható személy, de hogy precíz vagyok, az biztos. Szóval, ha már megbíznak valamivel, azt legjobb tudásom szerint csinálom meg időt nem spórolva. Hajnalban átküldtem az anyagot Geebeenek, hogy véleményezze, meg átküldtem a kidolgozott aktát egy megbízómnak az underground körökből, aztán lefeküdtem aludni. Reggel 11-kor Geebee hívott. Tetszett neki a cucc, apróbb módosításokat kért, amivel egyetértettem… úgyhogy most kijelenthetném, hogy befejeztem minden munkát, végre nyaralhatok egy picit, de ez nem igaz. Jövő héttől fotózások, plusz egyéb megbízatások. Talán nem is bánom…