Megjöttem

Trychydts | | | 2006., július 15., 14:47 | | |

A kilométeróra számlálója átugrik nyolcszázra, totál fogytán már a benzinem. Szerencsére pont szembejön egy üzemanyagtöltő állomás, lassítok, átpöccintem az indexet és átsorolok a szélső sávba. Geebee mondanivalója egyre hallhatóbb lesz az utastérben; épp azt magyarázza, mennyire félresikerült volt a Zoeit vizsgáztató hétvége. Az volt, vazzeg, gondolom magamban, egy kurva nagy félrenyúlás. Baromság volt már belemászni is.

Elég húzós hét van mögöttem: sose tudtam stressz nélkül elviselni, hogy én és egyedül én vagyok felelős nyolc ember szakmai fejlődéséért. Klassz helyen voltunk egyébként, mármint leszámítva azt a kellemetlen érzést, ami mindig elfog, ha elhagyom a Sprawlt. Net csak csillagászati összegekért a pengemosolyú recepcióshölgyekkel való személyes egyeztetés után van, és akkor is csak jelzésértékű sávszélességgel — nb. Geebee még így is megkönnyebbülten vigyorog, amikor szépen lassan átszivárog a dokumentuma hetven kilométerre levő szerveréről. A zuhanyfülke ajtaja nehezen záródik — hiába, ide nem szállítják házhoz a pótalkatrészeket –; a fürdőszobának pedig egy pici, liláskék béka is állandó lakója. Az előadók rendre elakadnak a városból kifelé tartó, rendszerint túlzsúfolt autópályákon. Ugyamakkor van forróvizes, szabadtéri medence, rengeteg növény, amik remek lakóhelyül szolgálnak egy rakás rovarirtó-rezisztens szúnyognak.

Csapatépítő játékból persze bőven kijut nekünk: azért nem tudom, mire gondolt a szervezéssel megbízott kis csoport, miért buli cégvezetőknek, ha a fejükkel kell egy dinnyét összetörniük vagy ha egymás lába közül kell meginniuk az ásványvizet. A vízutánpótlás egyébként a másik jellegzetes hibája ezeknek a helyeknek: a fertőtlenítőkkel telezsúfolt, enyhén sárgás víz szinte ihatatlan, a palackos pedig méregdrága. Végül kólát veszek, napközben a szálloda bárjában, szigorúan csak üvegből (a csapolt kólába zsúfolt adalékanyagokban sem bízom egy ennyire isten háta mögötti helyen), éjjel a céges fenntatású büfébe. Ipari célokra kell? — vigyorog rám a felbérelt, két méter húsz centi magas, animált tetoválásokkal kidekorált bérmixer. Ennek ellenére is enyhe dehidratációval érkezem haza.

Végül persze minden remekül sül el, már persze a lehetőségekhez képest: Geebee szerint elég profi lett a záró prezentációm, és Jonny Bravo pettingtechnikáját is sikerül megfigyelnem az egyik hajnalon az éjjel-nappal működő jacuzziban. Helyes kis céges pipit csípett fel ez alkalommal — érdekes módon, amikor elindulunk vasárnap este Geebee-ékkel hazafelé, már a bár pincérnőjével flörtöl. A jelek szerint lapzártáig nem sok sikerrel.