Egy indiai szent tehén nyugalmával törlöm a képernyőről a beszámolóról írott válaszom 248. variánsát is. Ahogy a mondás is mondja: ha nem tudsz csöndben maradni, fogd be a pofád.

Szűk egy hét után deaktiválom először a lakás biztonsági rendszerét — odahaza szerencsére minden renben. Teletömöm saját mosógépem egy újabb adag szennyessel; olyasmi ez, amit nagyon szívesen mellőznék. Persze eldobható ruhát azért nem hordanék: szeretem, ha a ruháim hozzám szoknak. Teregetés közben (Barrytownban ritkaság a szárító-vasalógép) észreveszem, mi van az edzős pólóm. Hátuljára írva. Weeds don’t get a second chance.

Elégedetten szemlélem a szobámban kígyózó kábeleket és megnyugtatóan pislákoló ledeket: végre sikerült üzembe helyezni és bekonfigurálni a még a múlt héten vásárolt hubot: most már saját subnetem van, akárki akármit mondjon is. Saját Harcmezőm is lesz, aki akar játszani, jelentkezzen!

Dögfáradtan tántorgok ki a zuhany alól az izomtanyán: életem legkeményebb edzése van mögöttem, sikeresen gondoskodtam róla, hogy most már a hátam is fáradjon. Mindenesetre a terhelhetőségem elég szépen nő, és a mentális kondícióm is egyre nyerőbb.

Bágyadtan vigyorgok a cég egyik informális találkozóján: a meghívott sztárjogász még nekem is feltesz pár kérdést, igyekszem minél frappánsabb válaszokat adni. Vöröstündér szerencsére elég jól elviszi a prímet.

Találkozó Valerie-vel; az első beszélgetésünk, amióta nekem dolgozik. Persze rögtön szabadsággal kezdi a melót, de ez így nyáron egészen nyerő — ha ez kell neki, hogy csúcsformába lendüljön, akkor ez kell neki.

Kiderül, hogy a hétvégi konferencián is lesz feladatom. Csúcs; résztvevőnek már úgyis öreg vagyok.