Tegnapi nap mini ünneplés jegyében telt. Vége elszántam magam, és Try nógatására megírtam egy pályázatot a vállalat egy szekciójának koordinátori posztjára. Ha pályázatom elfogadásra kerül, kilépek szabadúszó kis „freedome” életemből, és részese leszek a társadalom taposómalmának. A helyzet nem ilyen vészes. A munka jól hangzik, és egyébként eddig is aktívan kivettem a részem a vállalat dolgaiból, ráadásul még élvezem is. Meg az állandó költözés, és világjárás… alig 9 hónapja lakom itt. Talán ideje végre egy kis helyhez kötött életet élnem az állandó utazgatás helyett. Standard munka, lakás, barátok… — talán ez az, amiben még sosem volt még részem. 21 éves vagyok. Az idő manapság gyorsabban jár, mint régen, nekem pedig lépést kell tartanom vele.

Tulajdonképpen a központban leadtam a pályázatomat, és amikor kifelé tartottam Trychydts-be botlottam. Elújságoltam neki a nagy hírt, hogy maradok, mire felbuzdulva ezen meghívott ebédelni, aztán valami retro bárban megettünk egy übercsicsás salt-fagyit (ez a fagyi sós változata). Igaz két napja nem aludtam már akkor, és majd összeestem a fáradtságtól, mégis elkísértem Try-t a Kölökhöz, aki valójában pár szinttel alattam lakik a centrumban. A találkozás vége egy kellemes trécseléses borozgatás lett, valamint egy vacsora a közeli modern exkluzív éttermében Kölök kontójára, majd meghívtam őket egy mozira, ami tulajdonképpen nem volt egy nagy durranás (tényleg többet vártam tőle). Még egy búcsú koktél a nap megkoronázásaként Kölöknél, majd hazajöttünk és hogy maratoni ébrenléti szolgálatomat teljesítsem, még néztünk pár szimstimet. Na persze ilyenformán nem csoda, hogy másnap majdnem délig aludtam…