Lakva ismeri meg az ember a másikat. Tegnap átjöttek Gergőék, és még út közben, telefonon megkérdezték Noémit, nem-e főzne nekik lecsót. Én mindig azt hittem, hogy a lecsó egy bonyolult étel, sok összetevője van és nehéz elkészíteni, úgyhogy előre nevettem, hogyan fogja kiosztani őket. De nem: bevállalta, csak az alapanyagot kellett nekik megvenni. Így is történt, és mikor ideértek, félóra alatt elkészítette a lecsót, isteni finom lett.

Ma reggelre gyrost terveztünk, úgyhogy Noémi negyed nyolckor felpattant az ágyból és lement a közértbe zsemléért, én a szemem is alig nyitottam ki. Igaz, negyedórával később már mosogattam a tegnapi edényeket, hogy megtegyem a háztartásért, amit tudok. Szóval, négy és fél év után is tud meglepetést szerezni a háziasságával.

Az egyetlen furcsaság, hogy rendszeresen ugyanazt főzi, mint a hivatal gondnoka. Györgyi néni mindig kérdezi tőlem: ma mit eszik, Péter? Megmondom, erre közli, hogy ő is ugyanazt főzte tegnap, vagy a hétvégén, tegnap például rizses hús volt náluk is, nálunk is. Ki érti ezt?