Mutass nekem egy embert, aki most rakott rendet a szobájában, és én mutatok neked valakit, akinek ismét van szőlőzsírja!

Hiába no, tegnap Gönci Bee zabált nálam, és muszáj volt összerittyentenem valami rendfélét. Még ha csak amolyan tessék-lássék rend volt is. Főztem is persze, elvégre a fogadás főzésről és nem rendrakásról szólt, de most csak egy erős négyesre sikerült teljesítenem. A húst egy kicsit rágósnak találta.

Egész jól eldumálgattunk, háromnegyed tizenegykor azonban már muszáj volt elővennem a jó öreg szeneslapátot — mindenesetre öröm volt látni, hogy a jó öreg sportszellem még mindig nem hagyott bennünket cserben. Viszont nekem akkor már nagyon telefonálhatnékom volt.

Ma voltam életem első céges tárgyalásán. Idesanyám cégét kellene lehúzni a vécén, ehhez kerestünk partnereket. Az Europark kávézójában találkoztunk — előtte nyilván csak telefonon beszéltünk, így valahányszor, amikor újabb és újabb brutális kinézetű maffiózók szivárogtak be a terembe, nekem mindig egy kicsit a gyomromba süllyedt a hangulatom. Aztán végül két fiatal és döbbenetesen normális sráccal kezdtük meg a boltolást — a szerepem egyelőre kimerült egy A/4-es papílap asztalon való átcsúsztatásán.