— Egy óra múlva Trychydts Bulija. Már parázom rendesen.

— Hát, bátor dolog is kétpólusú bulit szervezni… :-| (Remélem, segítettem. :-))

— Hajajj… ráadásul ez a buli legalább 3 pólusú — a Nyúz eléggé saját pólus…

— DrL próbálkozott egy időben kétpólusú bulikkal (két különböző baráti társaság keverésével) de mindig akkora blamázs lett belőle, hogy hihetetlen.

— Olyan rendes vagy, hogy beszarok!!!!!!!

— Na jó, csak szívatlak. Biztos kurva jó buli lesz. What could possibly go wrong?

— Mindenki szarul érzi magát és hazamegy kilenckor. Vagy else jön. Vagy leég az Aloe.

— Egyikőtökből kitáncol egy alien. Giskard lehányja magát. Luca Brasi fülébe jut a buli, és betoppan Árnyékkal. Balu pont a bulin szakít Zsóval. Kell még :)?

— Kell hát, majd felolvasom ezeket a többieknek :-)

— Az is lehet, hogy eljön az a valaki, akit ugyan elhívtál udvariasságból, de igazából rühelled, és remélted, hogy nem jön el. (Na ezt olvasd fel, jópofi!)

Lenyomtuk életem első Trychydts Buliját; nagy fantáziámat bizonyítja, hogy az Aloéba szerveztem. Szakértő vélemények szerint az Igazi Nagy Calair Bulija hangulat volt, aminek örülök nagyon — persze most nem ásványvizet ittam, és nem is léptem le tízkor, pedig az lett volna az igazi hagyománytisztelet. Legközelebb még több embert hívok meg, és a PPK-s vendégeimre meg majd inkább rábízom, hogy találják fel magukat. Így talán Roninnal is tudok majd beszélgetni; jelenleg a prioritásaim inkább az asztal másik végénél marasztaltak, Rézi, Gönci Bee, Morwen Light és Melinda#3, valamint Vizi és Jo társaságában — igaz, ők aztán elég gyorsan evakuáltak TTK-s szekció irányába. De tényleg nagyon megható volt, hogy eljöttek az emberek, legalábbis nagyrészt; tök boldog voltam meg minden. TBC júniusban. Szert tettem egy öngyújtóra is, olyan ronda, hogy az már szép.

Már csak négy napot kell itt lenyomnom, aztán irány Bristol. Számolom a perceket is, pedig újabban Callal azért elég naprakész a kapcsolatom. Küldött nekem vicces sms-eket a bulira is — ezt olvashatjátok a szokásos kis bejegyzés eleji beszólás helyén. Ugye köztudomású, vagy ha eddig nem volt az, hát most majd az lesz, hogy piszkosul izgultam, hogy eljön-e egyáltalán valaki, vagy mindenki szépen lemondja az utolsó pillanatban, és hármasban fogunk gintonicozni Baluval és Balunéval a húszfős foglalásomon (hogy ők lemondanák, azt elképzelhetetlennek tartottam — ne vicceljünk már, egy hétköznap este, amikor inni lehet?!). Na szóval gondoltam, Angliához fordulok egy kis spirituális támaszért. Végül is bejött, ugyanis bár tényleg hármasban gintonicoztunk a húszfős foglalásomon az első tizenöt percben, jókat röhögtünk közben.

Kathy Torrance-szal egyre többet kergetőzünk az információs szupersztráda melletti legelőn, a digitális százszorszépek között. Fahéj kis dolog, bár egy kicsit átalakította munkaritmusomat. Ha minden igaz, közös fotózás is lesz a sok fogócskázásból, de majd még egyeztetünk. Stúdióba akarok menni.

A nyomozásom tovább folytatódik, egy internetes átutalás után Egyes Számú Informátor szépen elballag majd a postára, és felad nekem egy kis csomagot. Kezdek belejönni.