Szerkesztő: olyan személy, akit egy újság azért foglalkoztat, hogy elválassza a búzát az ocsútól, és gondoskodjon róla, hogy az ocsú kerül nyomtatásba.

Elbert Hubbard

Na jó. Kicsit írok má’ ide is.

Ne tudjátok meg, milyen isteni érzés azt olvasni egy professzionális újságban, hogy „Trychydts szerint”. Nagy léleksimogatás ez nekem, higyjétek el; ezek szerint tényleg olvasnak. Közben a sziget.hu is kilinkelget olykor, főleg, ha valamilyen filmet fikáz le az I hate it here. Lehet, hogy fejlődök? Mindenesetre nagyon boldog vagyok az eredményekkel, és a szépen lassan felkúszó látogatottságommal.

Az utóbbi időben volt nálam Rézi, Morwen Light és Bbea vacsizni. Sikerült egész jó kis konyhaművészeti tűzijátékot rittyentenem, csak Réziről derült ki, hogy kripto-vegetáriánus, de lenyeltem a sértést. Amúgy egészen szenzációs estve volt, én legalábbis nagyon jól éreztem magam, és azt gondolom, a Tündérklán lapkiadása is lépett előre egy hétmérföldeset.

Voltam fotózgatni is, ismét engem ért a sokk, hogy én készíthettem a Bit Magazin címlapját. Elég sokat invesztálok ezekbe a projektekbe, de úgy vagyok vele, hogy amíg nem flangálnak a címlapfelkérések, addig rászánom a bobót — elvégre, ha már mellőznöm kell Morla bölcs tanácsait, legalább a fotózással való kapcsolatom ne szűnjön meg teljesen.

Kun-szun Lung tovább örexik. Mielőtt kihullanak a fogai, elvittük vacsikázni élete párjával — elég fahéjul éreztem magam, még sohse voltam francia étteremben. A csiga viszont lassanként mindennapi életemmé válik.

Holnap lesz egy hete, hogy véget ért Erik Richardson magyarországi turnéja — eléggé élveztem ezt a tíznapos banzájt, igyekeztem minél több koncertre elmenni, bár fura volt, hogy a jeles alkalomra való tekintettel még Herminonével is angolul kellett fecsegnem.

Egyre reálisabb, hogy az ELTE Online vezető újságírója vagyok — a finom zaj, amit mostanában hallhatnak azok, akik nyitott ablaknál alszanak, azok fogainak a kocogása, akik éppen cikket adtak le nekem. Sose tudják, mikor hajtom őket vissza a bejárathoz egy szeneslapáttal, és mikor megy át egyből az írásuk. Mindenesetre nagyon élvezem, újabban már azt a lukszust is megengedtem magamnak, hogy egy-két feladatot én vállaltam el.

Holnap találkozom Arwennel. Az idejét nem tudom, mikor tudtunk igazán kettesben lazítani, de most határozottan feldob a dolog. Tegnap már volt egy izgis kis politikai iszapbirkózásunk — ha partnert kerestek magatoknak a politikai iszapbirkózáshoz, hát az egyes számú javaslatom Arwen. A második Morwen Light; remélem, vele is leszek majd olyan viszonyban. Egyszer. A Vörös Tündért viszont csak azoknak ajánlanám, akik szeretnék végtagjaikat péppé zúzott állapotban viszont látni.

És a látóhatáron már vöröslik életem első Trychydts Bulija.