Vengeangce for Zul’jin!

Voltam édesanyámmal Parádfürdőn, egy középbágyadt szálláson — no mindegy, legalább nem voltunk agyonmotiváltak a szálláson való punnyadásra. Elugrottunk Egerbe, kicsit megmozgattuk magunkat a wellness-részlegen; a konyhán elég jól főztek, úgyhogy ha sikerült nem a dohányzó részlegben helyet kapnunk, akkor minden fahéj volt nagyon. Felavattuk az új forgalmi engedélyt.

Tegnap a HÖOK tartott egy kampányrendezvényt — minden párt periférikusabb politikusai voltak jelen, az Angol Begteg még mindig a legkisszerűbb pondrója a közéletnek, na de hát ezen nincs mit segíteni. Előttem Kernő bácsi üldögélt, azzal szórakoztattam Ronint és Arwent, hogy milyen pengén el tudnám kapni egy garottal. Szerencsére nem fordult hátra.

Utána sikerült időpontot egyeztetnem Florence-szel; igaz, visított szegény, amikor bevillantottam a legcsibészebb újságíró-mosolyomat, de aztán valahogy lenyugtattam egy dupla adag Sanaxszal. Szegény még nem tudja, mi vár rá. Kicsit nagyobb probléma, hogy én sem.

Kissé húzós ez az uccsó félév az egyetemen, ha nincs Cicamadár, a magam részéről elintézem a TO-t egy frissen fent, kiegyenesítetlen kaszával, aztán irány a cellám megnyugatató hűvöse. De amikor vérgőzös fejjel betántorogtam a bölcsészhökbe, kitöltetett velem egy beiratkozási nyilatkozatot meg egy túlfutási kérelmet, és elrohant beiratni, mielőtt annyit mondhattam volna: köszi szépen. Ráadásul nem én vagyok az egyetlen kedvezményezett, ahogy látom, ilyenkor ezt szakmányban csinálja.

Az idei tárgyfelvételi időszak húsba vágó dilemmája: vajon felvegyem a grúz filológiát?