Trychydts | | | 2006., február 09., 16:34 | | |

Kamcsatka!

Elvesztettem édesanyám forgalmiját, ezzel átmenetileg a haiku-generátoromat is. Nem baj, azt tudok újat csináltatni. Forgalmi már egy kicsit gázosabb, az, hogy mit mondanak az ügyfélszolgálaton telefonban és személyesen, az lényegében két, egymással komplementer halmaz. De megoldottam végül, noha elég tetemes mennyiségű rohangászást igényelt a dolog. Végül a helyszíni kivégzést kockáztatva, igazi lázadóként kommandóztam végig a városn, hogy zöld kártya is legyen.

Hamarosan édesanyámnak is lesz zöld kártyája, ha értitek, mire gondolok: bár gondolom, neki egy kicsit kisebb a kockázata, hogy a szennyezőanyag-kibocsátási szintje eléri a kritikus értéket, mint egy másfél tonnás Opelnél. Mindenesetre remélem, nem lesz gond.

Momentán fotoriporteri ambícióim is a hibernátorban vannak; pontosabban az ambícióim nem, csak a lehetőségeim. Mindenesetre lehet, hogy addig is modellfotósi pályafutásom érdekében lépek előre egy felet, és remélem, mindenki támogatja majd filozófusi ambícióimat is. És hát, ahogy Julia Roberts mondta az évezred legkedvesebb mosolyával: legalább most már csak jobb lehet nekem.

Tegnap a bölcsészkart képviseltem klánvezetőin. Ez annyira megható volt, hogy majdnem elsírtam magam, de aztán mégsem sírtam el magam, inkább szavaztam. Fahéj volt nagyon, és a legitimáció diadalútja mindenekfelett.

Utána cd-füvezés Jackkel; klassz volt ez is, csak úgy áradt belőle a tengeri levegő és az angliai feeling. Nagyon hiányzik Bristol. Szerencsére Cal is hozott magával egy kis darabka Bristolt, amit szét is osztogatott saját, meglehetősen férfias lendületűre sikerült bulimon (egy kiló hús és hetvenöt deka kenyér három személyre, huss!), valamint az utána következő Calair-itthon-van bulin. Ja, és már másfél üveg whisky sorakozik a polcomon; ez jelentősen megnöveli a kóstolási lehetőségek számát. Most már akár havonta egyszer is lehet.

És ami a bevezető sort illeti: most jutott eszembe az a vicc, aminek ez a poénja. Lehet röhögni.